A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

zottságából eredő szeretethiány, ez a sátáni, a démoni, az antikrisztusi az istenivel, a krisztusival szemben" (113.). Vagy: a "szeretetlen lélek apriori magános, mert nincs útja a többi ember felé" (113.). S ebbő! fakad, hogy a "bűn minden fajtája még a földön megváltható, de nem a szeretet-hiány, a közöny embertársaink iránt, az individulális elzárkózottság; ez az igazi rossz, mert a megváltás eszközét zárja ki magából." (112.) Nem lehet vitás, ez a Dosztojevszkij-interpretáció végső soron egy nagyon egyszerű megváltás-centrikus tudat illusztratív megnyilvánulása - lényegében szakralizálatlan vallás. így végső lényegét tekintve sem nem új, sem nem reveláló. De mögötte tagadhatatlanul a létérzékelés egy sajátos, mélyen átélt konfliktusos módja húzódik meg; egy olyan, alapjaiban mélyen konfliktusos korélmény, amely a pusztán egyedinél mindenképpen szélesebb érvényességgel bír. Hogy Dosztojevszkijben Ritoók Emma ezt a dualizmust látta meg, legalább annyira (ha nem jobban) jellemző rá, mint "tárgyára", írása így a Dosztojevszkij-irodalom része, de valójában egy korélmény kifejezése és meghaladási kísérlete. Értéke e korélmény s korprobléma kifejezésének az elméleti általánosítás és leírás formájában való megkísérlésében keresendő. Hogy tanulmánya mennyire saját életproblémái "kibeszélése", mutatja: Sztavrogin figurájának (részben már idézett) interpretációja akár Lukács Györgynek A szellem kalandoraiban adott jellemzése is lehetne. Mindkettőben az okos és szuggesztív ember, "a démoni intellektuális lény" jelenik meg, aki önmagában állva, "a semmi emberihez nem tartozás" állapotában szinte önkényből ér el hatást. Hol ezt, hol azt, hol amazt "inspirálja" másokban, de maga igazában nem azonosul egyik változattal sem. "Egy forradalmi csoport vezetőjének választják, holott igazában ő ezt sem akarja." (Vö.103104.) De A szellem kalandoraival ellentétben ez a probléma itt már minden szociológiai utalás nélkül, mint általános nagy világnézeti probléma kerül tárgyalásra. Elméletileg tulajdonképpen ebben a tanulmányban jutott el a vasárnaposokkal való teljes gondolati leszámolásig. Harmadik, legkésőbbi megemlítendő tanulmányában (Die Wertsphäre des Tragischen) 142 a Dosztojevszkij-tanulmányban exponált létérzékelés s korélmény teljesedik ki. Ez már - a korábbiaktól nem függetlenül, de mégis más hangsúlyokkal élve - az egzisztencializmus közelében, Heidegger Sein und Zeit-jétől is inspirálva született. Tanulmánya szerint Heidegger művének 193l-es kiadását használta, valószínű tehát, hogy ekkortájt fedezte föl magának a nagy német filozófust. 1937-ben, az Új könyvek könyvében viszont már azt vallotta, hogy világképének utolsó fázisát Heidegger határozta meg.

143 A Die Wertsphäre des Tragischen időben a két állapot között, egy köztes gondolati pozíció termékeként született, s nem is lehet egyszerűen Heideggerhatásnak tekinteni. Ritoók Emma változatlanul a saját régi problémáit igyekezett artikulálni - új filozófiai szempontok és fölismerések bevonásával. Tanulmánya nagy, elsősorban német szakirodalomra épül, s világirodalmi példatára is bőséges - a skála a régi görögöktől Shakespeareen át Hebbelig terjed. Szempontunkból nem csupán a tanulmány tárgyi hozadéké érdekes; érdekesebb, hogy ezt a Ritoók Emma számára szinte kezdetektől fontos problémakört, immár az egzisztenciálfilozófia eredményeihez közeledve dolgozta föl, értelmezte újjá. Ez mindenképpen egyféle elméleti nyitottságként értelmezendő, mégha tudjuk, hogy ez a közeledés - korélményét, műveltségét és elméleti technikáit tekintve - egyáltalán nem tekinthető váratlannak. 142 Ritoók Emma 1935. 143 Kőhalmi Béla szerk. 1937. 284. 284