A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma
jellemzések természetesen nem puszta fikciók; az ilyesféle messianizmus valóban létezett. S amikor pl. a Lukácsot modelláló figurát úgy jellemzi, mint akit rendkívüli munkadüh feszít, s akinek csak a mű a fontos, ám valódi emberi kapcsolatai nincsenek, szerelme is beteljesületlen - minden jel szerint sok igazságot mond el róla. Egészében mégis karikaturisztikusan elrajzolt jellemzések ezek. Nincs benne semmi emberi részvét problémáik iránt, csak az erkölcsi ítélkezés vezeti, s mivel a forradalmakat mélyen elítéli, vágyóit és szereplőit is elutasítja, illetve ilyen szempontok szerint stilizálja át. Számára 1918-19 nem egy kudarcba fulladt és eltorzult fölszabadulási kísérlet volt, amely valós problémák megoldását célozta, hanem csak torzult emberi lelkek önérvényesítésének logikus következménye, amelyeket csak elutasítani szabad. A regény a radikális konzervativizmus antikommunizmusát, antimodernizmusát szólaltatta meg. Nem véletlen, hogy a "regényhős" Lukács ábrázolásait számbavevő és tipizáló Perecz László A szellem kalandorait Szabó Dezső Lukácsot ugyancsak elutasító regénye, a Megered az eső (1931) mellé állítja. "A legélesebb hang - összegzi tapasztalatait - Ritoóké és Szabóé. Mindketten gonosz zsidót látnak benne [ti. Lukácsban], lelkileg deformált gnómot, misztikus megváltástanához eszközt kereső »szellemi kalandort«." 135 9 A konzervatív velleitások nyílt politikai kinyilvánítása után Ritoók Emma még közel negyedszázadot élt. A teljes Horthy-korszakot végigélte, a különítményesek garázdálkodásától s "atrocitásaitól" a nyilasok rémuralmáig, s közel a nyolcvanhoz, 1945-ben halt meg. 136 Ez a végső negyedszázad azonban furcsa ívet befutó pályájának már csak "lecsöngése" lehetett. Minden addiginál súlyosabb ellentmondások közepette, az 1918 előttinél lényegesen rosszabb intellektuális légkörben, egyenrangú társak nélkül telt élete. Visszavonhatatlanul egy konzervatív karakterű korszak irodalmi őskonzervatívjainak táborába szorult. Valamiképpen Tormay Cecil irodalmi párja - s legalábbis egy ideig - irodalmi-közéleti harcostársa lett. Ez a konzervativizmus, amely irodalmi műveiben s magánéleti gesztusaiban, életvitelében is jellemezte, jószerével már csak a kollektív mentalitások kutatója számára lehet érdekes. Irodalmi jelentősége nincs. Fordulatával Ritoók Emma egy kulturálisan terméketlen mentalitástörténeti pozícióba juttatta magát. S bár utóbb már nyílt politikai megnyilatkozásairól nincs tudomásunk 137 , s újra magánélete hozzá jobban illő problémáit dolgozta föl, irodalmi szempontból teljesen érdektelenné vált. Munkássága egyetlen területe érdemel csak változatlanul - korlátozott figyelmet: elméleti gondolkodása. Mint művészetfilozófus, persze ebben az utolsó negyedszázadban sem írt sokat; mint munkáit kedvtelései szerint megalkotó vagy félretevő "magántudós" csak néhány nagyobb tanulmány, előszó, alkalmi megnyilatkozás említhető meg. De ez a kevés - minden egyoldalúsága, gyarlósága, stb. ellenére megérdemli, hogy - ha röviden is - kiemeljük abból a feledettségből, amelyet szerzőjük mentális konzervativizmusa s irodalmi marginalitása bocsátott rájuk. Három írása külön is említést érdemel: a Műalkotás és művészi forma; A dualizmus Dosztojevszki világnézetében és a Die Wertsphära des Tragischen. (Az előbbi kettő az Athenaeumban 135 PereczLászlól991.52. 136 Erről az életszakaszról érdemben — a lexikonokon túl — csupán Illés Endre 1979. szól. 137 Utolsó ilyen megnyilatkozása valószínűleg Ritoók Emma — Geöcze Sarolta 1920. De ld. még: Ritoók Emma 1922a., Ritoók Emma 1922b. 278
