A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

jelent meg 1920-ban, illetve 1926-ban, a harmadik pedig a Zeitschrift für Ästhetik und Allgemeine Kunstwissenschaft-ban 1935-bam.)

138 Ezek az írások azt mutatják, az emberi s politikai szembefordulás ellenére Ritoók Emma elméletileg voltaképpen az 1917 előtti, még politikailag nem radikalizálódott, s "konzervatív és a progresszív idealizmus" elemeit "kombináló", de egészében lényeges filozófiai kérdésekkel szembesülő Vasárnapi Kör problémavilágát vitte tovább. Az a paradox helyzet állt elő tehát, hogy a vasárnaposok - legalább időlegesen s különböző irányba tájékozódva - elhagyták korábbi érdeklődési területüket, s amit ők elhagytak, azt a velük szembeforduló "renegát" vitte tovább. Részben úgy, hogy rögzítette a közös gondolkodás eredményeit, részben úgy, hogy ezeket az eredményeket meghosszabbította s újraértelmezte. Az időben első, fogantatását tekintve még valószínűleg az "élő" kapcsolatok idején kiformálódott tanulmány, a Művészi alkotás és művészi forma. Ez valójában művészetfilozófiai írás, a szerzői szándék "a filozófia axiológiai részébe" utalja. Bár az alkotást (is) tárgyalja, maga az érvelés erősen antipszichológikus. Ugyanakkor alapelve, hogy "a műalkotásokat lehetetlen egyszersmind úgy nem tekintenünk, bármennyire elszakad is a kész mű a művésztől, mint emberi alkotásokat."

139 Célja tehát, hogy az esztétikában is megtalálja "azt az alapot, mely az esztétikai értéket, mint alkotást is túlemeli a pszichológia határán" (51.). Ez az alap a forma, a művészi forma. "A művészi forma kategóriája [...] az az alap, az »Urphänomen«, ami a művészetet a többi értékelési területtől, a logikaitól, az ethikaitól elválasztja. Ezért kell minden más esztétikai problémát a művészi formához való viszonyából megoldani." (50.) A formát azonban magát is többrétegűnek tartja. Első síkon megkülönböztet egy teoretikus formát, mely "a tárgyat valamelyik értékszférához tartozónak mutatja" (ebben azt az Emil Laskot követi, aki Lukáccsal is kapcsolatban állott). Fölfogása szerint ennek "a teoretikus formának" megfelel \egy ítéletforma, "az esztétikai ítélet", amely azonban nem esztétikai élményt jeleninála, hanem "teoretikus döntést". A teoretikus forma azonban, amelyet "esztétikai megismerési formának" is nevez, csak "első forma" - "sem az alkotó, sem a hatást elfogadó receptív alany szempontjából nem az a »forma«, melyet művészi formának nevezünk.^tSl.) A teoretikus forma ugyanis még a "tartalomra vagy tárgyra utalt; az érényességi kategória, mint teoretikus forma foglalja magába a művészi tárgyat, mint tartalmat, amelyre vonatkozik; e kategória nélkül a kép: vászon, a szobor: kő. Mihelyt átlépünk a művészet világába, ennek a kettősségnek semmi értelme sincs többé; mert a művészi forma, melyet megkülönböztetésül entelecheia formának fogok nevezni, nem ismeri a forma és tartalom különbségét, sőt elválaszthatóságát sem" (5152.). A művészi formát (entelecheia forma) természetesen megkülönbözteti a természeti formától is; "... minden érzékelhető tárgy, mint forma jelen meg előttünk", írja, de azonnal hozzáteszi: a művészi forma más jellegű. "Míg a természeti forma fójellege megmérhetőségében nyilvánul meg, addig a művészi forma" vagy le sem mérhető, vagy ha "le is mérhető, nem ebben van a jelentősége, hanem abban az egységben, amit kifejez". "... tartalom csak általa lesz művészetté, vagyis a tartalom nem létezik önmagában, mert már mint forma és csak mint forma jelenhetik meg." "Ez a forma tehát nem megismerési kategória, melyet a tartalomra alkalmazunk, hanem a belső egységgé válásnak külső kifejezésre juttatása" (52.). Az egységgé válás funkciójának ez a hangsúlyozása nyilvánvalóan Lukáccsal rokonítja; amit mond, az tulajdonképpen a 138 Ritoók Emma 1920b, Ritoók Emma 1926., Ritoók Emma 1935. 139 Ritoók Emma 1920b. 50. Az idézetek lelőhelyét a továbbiakban a szövegben — zárójelben — adom meg. 279