A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

kat "fölbontó" 20. századi művészet belső meghatározottságának, szükségképpen­valóságának fölismerése, vagy legalábbis megsejtése, logikai kikövetkeztetése. 113a S bár egy természeti példa kapcsán még annak fölismeréséig is eljutott, hogy speciális esetben a valóság természetig "talált" elemei is szemlélhetók úgy, mint esztétikailag érvényesek (vö. 195-196.), ezt a lehetőséget már nem gondolta végig, nem vitte el a le­hetséges pontig. Egészében azonban így is jelentős írásnak kell tekintenünk. Rokonsága, néhány pontjának kapcsolódása Lukács ugyanez időből való Heidelbergi esztétiká­jával 114 , kétségtelen. S bár azt - már csak kisebb tehetsége miatt is - sem terjede­lemben, sem részletezettségben, sem gondolati gazdagságban nem éri el, a vasárna­posok körében mindenképpen "versenyképes" írás volt. Eredményei a magyar esztétikai gondolkodás történetében Ritoók Emmának is helyet biztosítanak. Inspiráló forrásai is, megfogalmazódó tételei is, számos alapelve is mutatják, hogy ez a tanulmány a Vasár­napi Körben formálódó művészetfilozófiák egyik eredeti érvelésű, színvonalas vál­tozata. 7 A rút a művészetben természetesen nemcsak elvont esztétikai elmélkedés. Egyben egy diszharmonikus, válságoktól sem mentes életérzés indirekt kifejeződése is. S egyes utalásai, pl. az asszonyi rútságról mondottak azt is jelzik, Ritoók Emma valamiképpen saját életproblémáit is belevitte a témába, s azok elméleti általánosítására is törekedett. Egy bonyolult, társadalmilag is determinált egyénlélektani probléma teljeskörű kifejezését, transzformálását azonban a meglehetősen elvont művészetfilozófia nem engedte meg - ezt az esztétikai tárgy immanens logikája az érvelés során óhatatlanul behatárolta, "torzította", szublimálta. A benőségesség-hiány, az emberi kapcsolatoknak puszta külsódlegességben való kimerülése ennél számára mélyebb és erősebb élet­probléma volt. Ez magyarázza, hogy problémái tudatosításának és föloldásának legfőbb formája számára továbbra is az irodalom maradt, "a" regény, amelynek készültét leve­leiben éveken keresztül jelezte barátainak. Ez a regény, melyet a kutatás általában A szellem kalandoraival azonosít, egy változatban 1915 februárjában már elkészült. 115 Ritoók Lukácshoz írott levele szerint legalábbis Fülep Lajos akkor már olvasta, s nem tetszett neki, át is akarta dolgoztatni vele. Fülep bírálata viszont Ritoóknak nem tetszett, kritikusára meg is sértődött - ám, valószínűleg, mégis átdolgozta művét. Ezt az újabb változatot Balázs Béla csak 1916 februárjában és márciusában, azaz kb. egy év múlva olvasta. Véleményét a Napló így rögzíti: "Ritoók Emma regénye: A lélek kalandorai. Rossz regény. Nincs víziója, süket, átlátszó, atmoszférátlan. Nem művész élménye. De nagy emberi élmény. Mégis nagyon megfogott. Milyen nagy generáció az, amelynek vihara őt elkapta! De ő csak influenzát kapott tőle, szegény. Vénlánytragédia." 116 Hogy a regény íróilag nem volt jó, szempontunkból kevéssé érdekes; íróként Ritoók Emma alig érdekes. Annál fontosabb viszont az, hogy regényében a barátaihoz való viszonyát írta ki magából - s ez a megjelenítés Balázsékat még nem állította vele szembe. De 113a VÖ. Fehér Ferenc véleményével: "A csúf esztétikájának létjogáért folyó küzdelem, mely a hegeli iskolán belül Rosenzweiggel vette kezdetét, Baudelaire után a modernizmus csatakiáltásává vált, és széles körben az emancipáció egyik jelszavának tekintették." Fehér Ferenc 1992. 77. 114 Radnóti Sándor, aki ' e dolgozatot kéziratban elolvasta, ezt az összefüggést igen hangsúlyosnak látja. И* Mesterházi Miklós — Mezei György szerk. 1984. 196. H6 Balázs Béla 1982. П. 144. 269

Next

/
Thumbnails
Contents