A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Fári Irén: A Reizner család. Száz év egy iparofamília történetéből
három Reizner fiú nevét. Antalt egy tanévben, János két év névsorában, Andrást pedig négy tanévben jegyezték be a tanulók közé 23 . Antal 1828-ban 16 évesen felszabadult, ekkor írták be a legények kis társaságába 24 . Három év múlva mint vándorlásban lévő bognárlegényt írták össze az apai házban 25 . A céh mestereinek sorában 1835-ben tűnik föl először a neve, amikor tartozását följegyezték 26 " a következő évtől pedig a legényeknek munkát adó mesterek névsorában csak az ő neve szerepel, apjáé nem. Az ekkor hatvan éves apát talán betegsége akadályozta a munkában, mindenesetre két kisebb fiáról is gondoskodott, János már felszabadult, András bognárinas volt. Antal nyolc évi munkálkodása ideje alatt átlag 4-5 legényt foglalkoztatott évente műhelyében. A céhkönyvek sajnos csak a munkaviszony tényét közlik, azt nem, hogy a legény hány hetet, vagy hónapot töltött az illető mesternél. A segédek nagyobb száma azonban módos, tehetős iparosra enged következtetni. Az ugyanabban a társadalmi státuszban lévő öccse viszont legfeljebb egy legénnyel dolgozott, vagy mint az iparosok többsége, egyedül. A céhek igyekezete az egyenlőség fönntartására hiábavalónak bizonyult, a szegény és a gazdag mesterek közti különbség egyre nőtt. Míg 1828-ban minden harmadik mesterre jutott egy legény, az ötvenes évekig a létszámgyarapodás következtében a segédek a mesterek létszámának 75 %-át tették ki, de mint példánk is bizonyítja, nem volt egyenletes a számszerű megoszlásuk a műhelyek között 27 . Antal, aki az 1839-40. évi adófőkönyv szerint csak mesterségéből élt, az öt fokozatú adóskálán a tisztes jómódot tanúsító 3. osztályba került, évi adója 3 frt 20 kr, egy 120 négyszögöles telken lévő 2. osztályú ház és egy "másutt" lévő ház után is fizette a városi adót. Öccse, János viszont a legalacsonyabb adókategóriában levők népes táborát gyarapította, mestersége után az 5. osztályba került 1 frt adóval, semmilyen házzal, földdel néni birt, más házában lakott 28 . A hagyományos keretek között folytatott ipari tevékenység korlátozott mértékben tette lehetővé a magasabb adóosztályba kerülést, vagy a vagyonos, sőt gazdag rétegekhez való tartozást. A város jellegadó csoportjai - számarányuknál fogva - a közép és főleg alsó adósávba tartoztak. A nagy adófizetők azok közül kerültek ki, akik az ipari foglalkozás mellett, vagy helyett kereskedéssel, vállalkozással, árendátori tevékenységgel is foglalkoztak, vagy egyéb jövedelemforrásuk is volt: nagy állatállomány, föld 29 . Antal a céhes mesterek kötelezettségének megfelelően 1836-ban kérte a szegedi polgárok közé a fölvételt 30 . Két év múlva házasodott, nőül vette Lentz Jozefát, házasságukból gyermek nem származott. A városkép alakulása szempontjából érdekes helyen feküdt a Feketesas utcai Reizner ház, amit még Reizner János 1810-ben vásárolt 31 . A reformkorban létével már akadályozta a város fejlődését, az utca végét lezárva zsákutcává tette. A tanács többször visszatérőleg foglalkozott a kisajátítás és a lebontás gondolatával. A palánki utcahálózat ugyanis igazodott egy korábbi, még a XVIII. század elején a vár köré védelmül épített 23 Szegedi Rajztanoda naplója 1826-1853. MFM. 60. 1. 1. 24 MFM Céhiratok 286. 25 CsrnL Feudális összeírások, 1831. Állítási lajstrom kiegészítése. 26 MFM Céhiratok 305. 27 Dóka Klára 1988. 228., 236. 28 CsmL 1839-40 évi adófőkönyv IV.A. 1011. 29 Gergely András 1984. 90. 30 CsmL Tanácsi ir. jkv. 1836/3208. 3862, 1837/30. Letette a polgári esküt. 31 Ld. 16. jegyzet 206
