A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
is!" 112 . A céhek elfogadása és fönntartása, sőt az oktatás megszervezésénél a rájuk való támaszkodás eleve béklyóba zárta Kossuthék elképzelését. Ennek már csak következménye volt, hogy azok az oktatást segítő intézmények, amelyeket maguk Kossuthék is szükségesnek tartottak, így az ipariskolákhoz kapcsolt "gyakorlatilag foglalatoskodtató" helyek és eszközök bevezetése 113 , vagy az Erdélyi János által emlegetett "oly gyárak, mellyek a' nemzet különös pártfogása alatt munkálkodván, nem csak anyagi nyereséget, hanem a' műipari értelmesség terjesztését is tűznék ki czélul" 114 , nem valósulhattak meg. Ilyen körülmények között ezért teljesen helytálló Mesterffy János nem kevés keserűséget sugárzó megállapítása: "Mindent, mit iparos osztályunk képzésére teszünk abból áll, hogy jámborul elhisszük, mikint elég miveltséget, szakértelmet s tudományos okszerűséget adnak a czéhbeli inaskodás szolgaévei s a kény szeritett kórász vándorlás." 115 Mindebből jól látható, hogy a mesterinas-iskolai oktatás három évi működés után nem csupán az időközben radikalizálódó belpolitikai események hatására omlott össze, hanem azért is, mert az Iparegyesület vezetőinek a céhek megreformálhatóságával kapcsolatos illúziója eleve zsákutcába kényszerítette azt. Nem véletlen ezért, hogy a polgári átalakulás 1848 áprilisi alaptörvényei között nem szerepel az iparfejlődést leginkább akadályozó céhes viszonyok fölszámolását kimondó határozat, mint ahogy az sem véletlen - éppen a fönti dilemmából követekezően -, hogy az oktatás egészét újratárgyaló 1848. július 20-24-i egyetemes tanügyi kongresszuson nem került szóba az iparoktatás kérdése 116 . Ez magyarázza továbbá azt is, hogy a Batthyány-kormány gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta az 'Iparegyesület építész-rajz-tanodai ifjúsága" által Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez 1848. április 17-én a céhek megszüntetésére irányuló kérelmét, még akkor is, ha a petíciónak a mesterek és a legények jogviszonya szabályozására irányuló elképzelése végül is elfogadottá vált 117 . Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakában mindössze egy ízben, Klauzál Gábor 1848. június 9-én kiadott rendeletében foglalkoztak céhügyekkel, igaz, azzal a megszorítással, hogy a rendelkezés addig érvényes "Mig az iparügy teljesen és kimerítőleg nem rendeztetik". A rendelet csupán módosította a céhszabályokat, de 112 Szokolay István 1846. A céhes tanítás alapos bírálatát lásd: Ugyanott 42-56. Szokolay a céhes oktatás helyett olyan reáliskolák felállítását szorgalmazta, amelyek ekkor már Bécsben, Triesztben, Prágában és Brodban is működtek, s amelyek létrehozását az 1849-ben kiadott Entwurf kötelezővé is tette Ausztriában. Ezek középfokú iskolák voltak, és a beiratkozó tanulók részéről elemi iskolai végzettséget tételeztek föl. Szokolay szerint azonban "Ezen reál iskolákba mindenkinek kell járni, ki mesterségre akarja adni magát.", azaz nem vette figyelembe, hogy az iparosinasok oktatásában még az elemi műveltség megszerzésének sem voltak meg akkor a föltételei. Elgondolása alapvetően helyes, hiszen kétségtelenül jogos volt az igénye a középfokú szakoktatási rendszer megteremtésével kapcsolatban, de addig, amíg az elemi iskoláztatás alapvető hiányosságai nem számolódtak föl, e téren kissé idealisztikus álláspontot képviselt. Ezt bizonyítja, hogy noha a reáliskolák bevezetését elrendelő Entwurfot 1849-ben Magyarországra is kiterjesztették, valódi szerephez csak 1868 után, a kötelezővé tett és átfogóan szabályozott elemi iskolai oktatás bevezetése után jutott, vö.: Szokolay István 1846. 155-158., Köte Sándor - Ravasz János (szerk.) 1979. 11-13. 113 Hetilap 1846. szept. 22. 1257. П4 Erdélyi János 1846. 262. 115 Hetilap 1846. jún. Í6. 810. 116 vö.: Hada József 1913. 14. 117 Hetilap 1858. ápr. 18. 485-486. 196
