A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)

magát a céhrendszert, s ezzel együtt a céhes iparoktatási gyakorlatot érintetlenül hagyta. Klauzál szabályozta ugyan a tanoncok helyzetét, oktatásukról is intézkedett, a bevett formák alapvető, akárcsak a mesterinas-iskolák bevezetése és kötelezővé tétele irányába vezető megváltoztatását mégsem fogalmazta meg. A rendelet 4. §-a ehelyett az évtizedek óta hangoztatott, s jórészt mindaddig hatástalan elvet ismételte meg: "A' mesterek tanulóikat, ha és mennyiben lakhelyeiken vasárnapi, és rajziskolák léteznek, ezekbe szorgalmatosan eljáratni tartoznak."

118 Ennek ellenére lényeges intézkedés ez, mert kimondta, hogy az inasok, akiket a rendelet kiadásától kezdődően iparos tanulóknak kell nevezni, csak szak- és koruknak megfelelő munkákra vehetők igénybe, továbbá szabályozta munkaidejüket is. A 6. § pedig kimondta, ami szintén lényeges változás, hogy a rendelkezések megszegői "az ebbéli vádok valósága esetében a' tanulótartás jogától fognak megfosztatni."

119 Az iparoktatás feszítő gondjai a negyvenes évek reformtörekvései ellenére tehát nem oldódtak meg. Egyetlen, bár igen jelentős eseményt a József Ipartanoda fölállítása jelentette. Nem adott viszont megoldást a vasárnapi iskolai oktatásnak a régi gyakorlatot újjáélesztő 1846-os szabályozása, sem pedig - a föntebb írottak miatt - az Iparegyesület mesterinasiskola-koncepciója. A XIX. század közepén tehát gyakorlatilag érintetlenül funkcionált a sokévszázados céhes iparoktatási rendszer, amelyet a XVIII. század végi minták alapján működő állami inasoktatás (rajziskolák, vasárnapi iskolák) alig befolyásolt. Az elkerülhetetlenné váló reformokat, ahogyan azt már a XVIII. század nemzeti iskoláinak és rajziskoláinak megteremtése esetében, úgy ekkor is a központi kormányszervek kezdeményezték és hajtották végre. Ez egyrészt az 1849-ben Ausztriában kiadott, s még az évben Magyarországra is kiterjesztett Entwurf-ban körvonalazott, az iparos- és kereskedőrétegek oktatási igényei kielégítését szolgáló reáliskolai hálózat kiépítése felé vezetett

120

, amely több helyütt átvállalta, s hosszabb-rövidebb ideig biztosította az iparostanoncok rajzoktatását is (pl. Győrött

121

, vagy Kecskeméten

122

), H8 Közlöny 1848. jún. 11. 17-19. 119 Ugyanott 120 Köte Sándor - Ravasz János (szerk.) 1979. 11-23., [Szabóky Adolf] 1850. 23-27. A "tanrendszerterv" négy osztályos ("polgári tanodának" is nevezett) al-, és 3 osztályos főreáliskolákat hozott létre. Feladatuk: "elkészíteni az ifjakat a' magasabb kézmûi intézetekbe, vagy pedig a' kézimesterségeket illető középszerű műveltséggel az életnek által adni." "Az elemi altanoda elkészíti a' tanonczot az elemi feltanodára, 's relatív bevégzett kézműtani műveltséget ad a tanulóknak, a' tantárgyakat népszerű alakban terjeszti elő és mint teljes elemi altanoda négy osztályt foglal magába, három elméletit és egy gyakorlatit. Az elméleti harmadik osztályból történik az áttétel az"elemi feltanodába. " "Az elemi altanodában a' tantárgyak következők: vallástan, anyai nyelv, egy másik élő nyelv, földleírás és történelem, mennyiségtan, (a' negyedik, vagy gyakorlati osztályban: a' gyakorlati számtan, váltótan 's a't.) természettörténet és természettan (a' gyakorlati osztályban a' kézműtan és különféle kereskedelmi czikkek ismertetése) rajzolás és szépírás." Az elemi feltanodában "a

1 szokásos elemi tantárgyakon kívül okvetlen szükségesek az olasz, franczia, és angol nyelvek; nem különben az ének és testgyakorlat, noha ezen tanok az ifjúságra nézve nem birnak kötelező erővel." in.: [Szabóky Adolf] 1850. 24-26. 121 Győrben az 1779 óta működő rajziskola 1852 őszén beolvadt az akkor létrehozott három osztályú alreáltanodába. Lásd: Bédy Vince 1930. 22-23., Ruby Miroszláv 1894. 36-38. 122 Kecskeméten csak az 1856-ban fölállított alreáliskolában valósult meg a rajzoktatás, korábban ilyen jellegű képzés nem volt. 1857-ben azonban kivált a rajziskola az alreáliskolából, s noha továbbra is a három osztályos alreáltanoda helységét használták az oktatás során, önálló intézménnyé vált. Lásd: Kemény János 1987/88. 168-169. és 177. 197