A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
művek alakjainak nemesítését, szépítését tárgyazza." ,08 A tanfolyamon, amelyen azonban nem csupán iparosinasok vettek részt, hanem pl. orvosok, tanítók, jogászok is 109 , 1846 végére jelentősen emelkedett a létszám (1846 március elején 72, május végén 115, november elején pedig már 166 tanulót regisztráltak 110 ), de koránt sem ölelte fel azok közét, akik az oktatásra igényt tarthattak. Némileg kedvezőbbnek tűnhet a kép, ha figyelembe vesszük a városban működő többi rajziskola adatait. A Hetilap 1846. július 17-i összeállítása szerint 4 rajziskola működött ekkor Pesten. A legnépesebb a kegyesrendeik iskolája, ahol 530 növendék volt, az "ágostai evangélikusok rajziskolájába" 90 fiú és 54 leány tanult, az izraelita rajziskolába 44-en jártak, s ezekhez jött az iparegyesületi rajziskola - a kimutatás szerint - 50 tanulóval ni . Ez az adatsor nagy létszámra utal ugyan, de ha tekintetbe vesszük, hogy az egyházi rajziskolák látogatói jórészt rendes iskolai tanulók voltak, a rajzoktatásban részt vevő iparosinasok száma aligha módosul számottevő mértékben. Az Iparegyesület mesterinas-iskolája, noha szándékai és tevékenységei is a hiányok fölszámolására irányult, nem vált az iparoktatás hatékony intézményévé, s mintaadó szerepre sem tudott szert tenni. Ennek oka elsősorban az iskolakoncepció korlátaiban keresendő. Kossuthék elgondolása az iparfejlesztést segítő iskoláztatás megoldásával kapcsolatosan alapvetően helyes volt, a megvalósítás módja azonban már magában hordta a kudarc lehetőségét. Az oktatás eredményessége ugyanis nem volt összeegyeztethető a céhes keretek, s azon belül a céhes iparoktatási viszonyok változatlan fönntartásával. Nemcsak azért, mert a mesterek nagy többsége továbbra is privilégiumainak csorbítását látta minden külső oktatási kísérletben, s mivel maguk sem voltak nyitottak, nem kívánták elősegíteni, hogy tanítványaik esetleg később velük szemben fölhasználható ismeretekre tegyenek szert, hanem azért is, mert az Iparegyesület - állami támogatás hiányában - a céhek belátására bízta, kihasználják-e az iskolát vagy sem. A lehetőségek egyébként is korlátozottak voltak, hiszen heti 1 óra jószerivel a semmivel volt egyenlő, a céh-érdekek prioritása viszont nem tette lehetővé sem a tanítás idejének, sem pedig intenzitásának növelését. Ahhoz továbbá, hogy az oktatás eredményes lehessen, elsődlegesen arra lett volna szükség, hogy az ismeretek szabadon kamatoztathatók legyenek; a céhes kötelék viszont minden szabad gondolatnak: új technikai eljárás kidolgozásának és alkalmazásának áthághatatlan gátja volt. Egyértelműen megfogalmazta a helyzet visszásságát már 1846-ban, az iparszabadságról írott munkájában Szokolay István: "A' czéhek úgy dolgoznak most, mint századok előtt; úgy tanítják növendékeiket, mint régenten, és azon kiváltságos, és önző szellem uralkodik a' czéh' kebelében napjainkban is, mint az ököljog' korában. Azon férfiak, kikre a' legutolsó nemzedék is hálával emlékezhet vissza, p.o. Watt, Arkwrigt 's a't. a' szabad térnek valának szüleményei, mert a' czéh többé nem azon föld, mellyen a' tanítás alapulhatna, mellyben az ipartan gyümölcsöket hozhatna, a' sötétség' szülöttje volt a' barbár századokban, sötétség a' jelleme mostan 108 Hetilap 1846. nov. 3. 1452. 109 Lásd: Ugyanott no Hetiiap 1846. márc. 10. 374., 1846. máj. 29. 735., és 184. nov. 3. 1452. 111 A Hetilap összeállításában szereplő iparrajziskolai létszám ellentmondani látszik a lap egyéb írásaiból nyert adatainknak. \z összeállításból nem derül ki, hogy mikori adatokat közöl, ezért elképzelhető, hogy 1845 végi létszámkimutatás szerepel itt, de lehetséges az is, hogy az összállítás, amely "Városi összeírás szerint" készült, pontatlan. 195
