A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
bizottság (Studiorum - Comissio) feladatául kapta az erre vonatkozó koncepció kimunkálását 74 . A Mednyánszky-bizottság 1842-ben beterjesztett elaborátuma részben az ipari szakképzést nyújtó ipartanoda megszervezésével, részben pedig az alapfokú tanoncoktatást biztosító vasárnapi iskolák ügyével kapcsolatos javaslatokat tartalmazott. Mednyánszky koncepciója szerint az ipariskola célja az addig kizárólagosan uralkodó humán felsőoktatás mellett a reál felsőoktatás megteremtése, feladata pedig a felsőfokú szakképzés biztosítása, azaz a jövő gazdászainak, technikusainak, mechanikusainak és kereskedőinek képzése volt. Az ipariskola a javaslat szerint három szakosztályra (sectio) bomlana, így lenne egy technikai, egy gazdasági és egy kereskedelmi szakosztály. Mindegyik sectio két-két osztályból (classis) állna, azaz bármely szak elvégzéséhez két év hallgatása szükséges. A javaslat sectionként és classisonként meghatározta az elsajátítandó tananyag körét, s az oktatás feltételeként szabta meg a továbbtanulásra felkészítő felsőbb elemi iskola elvégzését 75 . Ezt az iskolatípust az elaborátumban hangoztatott módon a magyar műszaki egyetem (polytechnikum institutum) megteremtése érdekében kívánták fölállítani 76 , de V. Ferdinánd 1844. június 12-én kelt leirata értelmében az 1846. november 1-én megnyitott József Ipartanoda valójában csak középszintű oktatási intézmény volt. Az eredeti javaslatban körvonalazott polytechnikum megnyitására - a József Ipartanoda továbbfejlesztésével - 1856-ban, ennek műegyetemi rangra emelésére pedig csupán 1871-ben kerülhetett sor 77 . A Mednyánszky-bizottság elaborátumának "De scholis dominicalibus" című fejezete foglalkozott a tanoncok nagy többségének képzését jól-rosszul addig is ellátó vasárnapi iskolák reformjával. A javaslat szerint ebbe az iskolába csak olyan tanoncok mehetnek, akik elemi iskolába valamilyen ok miatt nem járhattak, a feladatuk tehát az elemi ismeretek pótlása lenne. "A vasárnapi iskolát [...] - állapította meg a javaslat - csak ott kellene felállítani, ahol a felsőbb elemi iskolák is vannak, ezen vasárnapi iskolákban azután a hitoktató és némelyek a tanítók közül, mérsékelt díjazás fejében, azokat a tanulókat tanítanák és oktatnák, akik tizenkétéves korukig még semmit sem tanultak, így különösen az iparos- és mester legényeket, inasokat, nemkülönben a kereskedő inasokat és segédeket. Azonban az intézmény csak az inasokra lenne kötelező - hangsúlyozta az elaborátum -, akiket a vasárnapi iskolák látogatása alól csak azon egy esetben lehetne felmenteni, ha a lelkipásztortól és az iskola igazgatójából az illető inas bizonyítványt mutat fel, hogy ő vagy ezen vasárnapi iskolát, vagy pedig inaskodása előtt az alsóbb fokú elemi iskolák osztályait már elvégezte." 78 A vasárnapi iskola tehát e koncepció alapján sem vált szakirányúvá, annak ellenére, hogy inasok és legények számára szervezték. Jelzi ezt az a tény is, hogy itt kizárólag az elemi iskolák tananyagát kellett elsajátítaniuk a tanoncoknak, az alkalmazott tanítási módszerek tekintetében azonban a javaslat a szemléltetésre helyezte a fő hangsúlyt 79 . A báró Mednyánszky Alajos által beterjesztett elgondolást a Helytartótanács 1846. február 10-én kiadott 4545. sz. rendeletével léptette életbe. "Vasárnapi tanodák nevezete alatt - határozta meg a rendelet - azon közoktatási pótló intézetek értetnek, 74 Iványi Béla 1904. 324. 75 Ugyanott 325-333., 357-360. 76 Ugyanott 358. 77 Ugyanott 393-403., vö. még: Fényes Elek 1847. 168-171., Palugyai Imre 1852. 420-425., Készei Pál 1971. 15-18. A magyarországi műegyetem megteremtéséről lásd igen részletesen: Zelovich Kornél 1922. 75-148. 78 Iványi Béla 1904. 360-361. 79 Ugyanott 361. 189
