A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
melyek városokban és községekben vasár- és ünnepnapokon bizonyos órákban a 12-ik évet már meghaladott ifjak, leginkább pedig a kézműves inasok és legények, nemkülönben napszámosok számára, avagy zsengébb korukban elmulasztott, vagy csak ismétlendő legszükségesb tanulmányokban leendő oktatás végett tartanak. " 80 A rendelet kimondta továbbá, hogy az oktatás csak a leglényegesebb ismeretekre szorítkozik, így "vallás, erkölcstan, szentírás kivonata, olvasás és írás anyanyelven, számvetés főszabályai és munkálatai, természetrajz és természettan elemei" volt az oktatott tantárgy. A tanítás reggel 9-től 12-ig tartott, ebből egy óra hit- és erkölcstanra fordítandó. "A vasárnapi tanodák nagyobb városokban és népesebb mezővárosokban alapítandók utasított a rendelet -, mivel a kézműves inasok és legények ezekben a legszámosabbak", végül kimondta: "E tanodák a kézműves inasokra nézve kötelezők, minélfogva senki közülük legénnyé fel nem szabadittathatik, ha csak tanodái bizonyítvánnyal ki nem mutatja, hogy vagy az elemi iskolát jó előmenetellel végezte, vagy a vasárnapi tanodákba szorgalmasan és elég sikerrel járt légyen. " 81 A vasárnapi iskolákról szóló 1846-os rendelet lényegében az 1778-as budai népoktatási tervezetben, valamint az 1795-ös helytartótanácsi rendeletben rögzített inasoktatási koncepció alig módosított megismétlése volt. A rendelkezés aktualizálását és végrehajtásának megkövetelését elsősorban a társadalmi elvárások sürgették. Míg a XVIII. század végi hasonló tartalmú intézkedések sok helyütt elsikkadhattak, a XIX. század közepén, amikor az általános műveltségi szint emelése a polgári átalakulás egyik kulcskérdése volt, a rendelkezés végrehajtása valóban közüggyé vált. Különösen amiatt, hogy a tanoncok jó része számára - elemi iskolai végzettség híján - ez a fajta oktatás jelenthette az általános műveltség alapjai megszerzésének egyetlen lehetőségét. Az állam a keretek megteremtésével ennek föltételeit kívánta biztosítani, több helyütt eredményesen, hiszen hol újjászerveződött, hol megindult az oktatás eme reformja. Volt olyan város, így pl. 1846-ban Szatmárnémeti, amely a Helytartótanácstól külön felszólítást kapott vasárnapi iskola szervezésére. Ezeken a helyeken hamarosan meg is indult az oktatás, bár ezeket az iskolákat "az inasok és segédek csak igen gyéren látogatták" 82 . Aradon viszont már 1845-ben, még a helytartótanácsi rendelet kiadása előtt, városi kezdeményezésből megindult és eredményesen működött a vasárnapi oktatás 83 . A Religio és Nevelés című folyóirat 1847. február 11-i száma mintegy módszertani segédletként közölte az egri vasárnapi iskola alapszabályát, ezzel is elősegítve a rendeletben nem részletezett gyakorlati problémák megoldását. Az alapszabály rávilágít arra, hogy a két vagy három éves oktatásban részesülő tanulókat képességeik és előismereteik alapján két osztályra, kezdőkre és haladókra bontották. E két osztály nemcsak az elsajátítandó anyag mennyiségében, hanem minőségében is különbözött egymástól. Az első évben általános képzés folyt, a differenciálásra az év végén került sor, azaz voltak, akiket a kezdők közé soroltak, s így még két évet tanultak, a-haladókhoz kerülőknek viszont már csak egy évet kellett iskolába járniuk 84 . A tanítást vasár- és ünnepnap délután 2 órától 4-ig, heti két órában tartották; az egyik órában erkölcsi, s másik órában pedig alapismereteket (írás, olvasás, számolás, gazdaságtan) sajátíthattak el az oda járó inasok. Az alapszabály nagy SO A rendeletet közli: Szterényi József 1897. 79-80. 81 Ugyanott 82 Áfra Nagy János é.n. 16., Szterényi József. 1897. 77-78. 83 Lásd: Csanádi Ferenc iparegyesületi jegyző jelentését az 1845. évről. Közli: Gelléri Mór 1892. 97. 84 Religio és Nevelés 1847. febr. 11. 93. 190
