A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)

telének voltak fönntartásukban. Az iskolalátogatás kötelezővé tétele csak azoknak a céhes mestereknek az ellenállását növelte, akik mesteri jogaik és céhprivilégiumaik csorbítását látták az állami intézkedésben. Nem véletlenül írta Révai Miklós, a győri nemzeti rajziskola 1787-ben kinevezett tanára: "Az előtt se jártak örömest a' Mesterséget űző Inasok, mivel Újság volt, 's minden Újságnak pedig vágynak egyideig elég nehézségei, míg halkal békességes tűréssel és szorgalommal megmutatódik annak jósága és haszna. "

30 Révai jogosan lehetett kedvetlen, hiszen jelentéseiből pontosan tudjuk: a győri inasok és segédek töredéke látogatta vasárnapi rajztanfolyamát. Itt, ahol már az 1777-es városi összeírás adatai szerint is 647 legény és 176 inas élt

31

, Révai 1788. július 15-én kelt kimutatásában 8 legényt és 22 inast, az 1789-90-es tanév első félévéről szóló jelentésben pedig csupán 7 legényt és 10 inast tudott megnevezni, akik a rajzóráira jártak

32

, s ezek az arányok az elkövetkező években sem módosultak. "Szomorú állapot volt kivált az első hónapokban Oskolát tartani. Tsekélyen jártak a Tanítványok" - állapította meg Révai Miklós az 1791-92. évről írt jelentésében

33

. Az iskolalátogatás hiányosságai természetesen országszerte tapasztalhatók voltak. Sopronban pl. Bernácshy igazgató 1788-ban Révaihoz hasonlóan arról panaszkodott, hogy csak 6-7 tanonc jár az iskolába

34

, de Szegeden is, ahol ugyan csak 1799-ben nyílt meg "harangzúgás, kürtök harsonája és más ünnepélyességek közt" a rajziskola, 1789ben a nemzeti iskolának mindössze 8 tanulója volt, sőt a következő 2 évben az érdektelenség miatt az intézményt zárva is kellett tartani

35

. Az 1789-ben megnyitott székesfehérvári rajziskola olyannyira nem vált népszerűvé, hogy rendszeresen három-négy tanítvánnyal működött, s a városi hatóság többször síkra szállt az iskola megszüntetése mellett, mivel az "semmi hasznát nem hozott"

36

. Az 1786-ban fölállított pécsi rajziskolában sem jobb a helyzet: az 1790-91-es tanévben mindössze 2, a következő évben csupán 7 tanonc látogatta az órákat. A következő néhány évben a városi tanács erélyes intézkedései hatására nőtt ugyan a számuk, de a 20 főt így sem haladta meg, annak ellenére, hogy a céhes mesterek részéről itt koránt sem volt olyan ellenállás az inas-rajzoktatással szemben, mint adataink szerint más városokban ez tapasztalható volt

37

. A Helytartótanács ezen az áldatlan helyzeten 1792. február 17-én kiadott rendeletével kívánt változtatni. Ebben utasította a városi tanácsokat, hogy a tanoncokat a negyedik osztály és a rajziskola látogatására szorítsák, s főként a mestereket és a szülőket ösztönözzék kötelességeik teljesítésére

38

. A rendelet azonban alig járt kézzel fogható eredménnyel. Nem vételen, hogy a kassai tankerület főigazgatója 1792-93. évi első jelentésében már retorziókat sürgetett a Helytartótanácsnál az iskolába nem járó inasok mestereivel szemben

39

. A tankerületi főigazgatók ezt az igényt erősítő jelzései az uralkodót újabb e tárggyal foglalkozó rendelet kiadására ösztönözték. Az 1795. július 5én kelt rendelet megismételte a korábban kialakult tanoncoktatási szisztéma fő elemeit. Eszerint: 1. inas nem lehet senki, aki nem tudja fölmutatni a nemzeti iskola IV. 3

0 Révai előterjesztését közli: Pálos Ede 1907/a. 150-151. 31 Thirring Gusztáv 1898. 31. 32 Bédy Vince 1930. 6. 33 Ugyanott 7. 34 Verbényi László 1940. 16. 35 Reizner János 1900. III. 268-269. 36 Kállay István 1987. 13. 37 Kopasz Gábor 1978. 373-375. 38 Veszelka László 1938. 121. 39 Iványi Béla 1906/c. 426. 183