A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Égett seb "Tejfelet es tettek rea, az a tüzit kivette. Vizbe veretlen vajjal kenték, orrát rea fújták, faolajjal, rendes olajjal kenték. Ez az égés seb naddolog, olyan, mint a kutyaharapás. Amíg a gúnyát letépte róla, elégett, felhólyagzott." Szemocs "Na es evvel is megkenték. (Evvel a kutyatejjel?) Kutyatejjel es elmúlott. De vót olyan, akinek azt monták, anya ez a szemocs es telfolyta a kézit. Az anya még sertésszemőcs es epusztult. Es másszor még asztat es csinyátak, hogy azt a vadalmát 2 felé vágták, s avval megdüröszőték s akkor a folyasóba belétemették, ahol csepegett le a víz, a folyasóba, oda belétemették azt az almát. (Mondtak valamit?) S maradj itt S múljon el ez a sebem es. " (1967.1.20.) Tyúkszem "Akadott: ne fejjen: annyira piszkálta, s annyira vájkálta, hogy...amig ki nem égette. (Mivel?) Százszor kivájtam imár vaj, s annyi van, hogy ne lássam, ne, ne. Kővel, s Isten tudja, mivel piszkálta, választóvízvei, mindenvei. Az csúf az a tyúkszem. (S az mitül lesz?) Én nem tudom mitül, nekem még az ujjamon most es van." (1967.

II.7.) Tyukszemszemőcs "Jaj az csúf, a tyúkszem, nekem ezen az ujjamon akkora vót, hogy gyűszűt nem tuttam belétenni. Mikor mostam, örök addig piszkatam, addig piszkatam, kivájtam a gyükerit, mert abba serte van, a sertés szemőcsbe. S avval kijött, meggyógyult, magától. Addig kapartam." (1973.) Anyajegy "Azt mondták, az anyától kapta. Anyajegy. (S azt mitűl kapta?) Hát az anya úgy szülte, s úgy vót, s avval annyi. Az anyja, rettenetes szeplős, olyan, hogy nagy vastag szeplő van a képin. Vagyon egy kisleánya, úgy tetszik, hogy most hetedik osztályos, csak olyan, mint az anyjának a képe. Mennyi orvoshoz jártak, doktorozták, minden, semmit se kaptak hasznára, hogy meggyógyítsa. Azt nem lehet meggyógyítani, se az imák....annak úgy mondták, anyajegy." Szeplő "Hát csinyáltak úgy es, hogy a kancát megfejték s avval a kancatejvei megmosdott. Hát. Egyebet nem tudok. Avval megmosdott. De, hogy elmult-e, nem-e? Vót olyan es, ládd-e, hogy e se múlott, csak úgy megmaradott a képin." Fejtetű "De osztán jó még, tudja, ettől a fejtetűtől a dohán. (Leveles) dohánt megfőzni, jól s akkor avval a lével megmosni a fejet. Ugy elmén, hogy többet sose lesz tetves. Tuggyae, igazán mondom, Bukuvinában sok tetű volt. Az uram egy szer... elment fájér az erdőre. S ott nekünk vótak komáink, rományok. Haza jött...ráguzsajolt a kezemre: - Tele a kondér s vidd be. Egészen feresszél meg, mert esznek meg a tetűk. Még bé se 118