A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

jött a házba, levetkeztettem, aztán úgy mentődtem meg avval a dohányval. Az nagyon jó, a dohány levele. Megfőzni, megszűrni, s avval megkenni. De most nincsen, most nincs tetű. " "Ha megfésülködött, avval a kézvei ne nyúljon az orrához, mert kisebedzik. Ugy mondtuk mi, a tetves kézvë. Hát nem vót tetves a fejünk, de csakes megvájjuk a fejünket, s akkor ne nyújj az orrodhoz, áztat mondtuk leánkának, gyereknek: Ne nyújj az órodhoz!" Vágott seb "Nagy vágásokra punkhálót, tiszta égetett disznózsírral összegyúrták, rátették". "Kerék alá került a keze, körme lemaradt. Egérfarkú füet kellett szedni, összetörni, rátenni." Fáklya "Örökös seb az. Attól az Isten őrözzön meg, kinek hol kiüt, kinek itt, s kinek ott. Valamikor azt mondták, hogy rák — a rák is...Az a fáklya is olyan, hogy seb van, egy kicsit beszárad s kiújul megint, s úgy levedzik is...Hasonlították az ekcémához — csak az ekcéma van, akinek száraz, van akinek leves. X.Y-nak, egy nagylegény fiának s annak a képit úgy befolyta, hogy semmiképpen nem tudták meggyógyítani — itt hótt meg, Magyarországon. A képin egészen. Esment a mi szomszédunk, egy öregember, úgy hittak János(?) Marci. Annak a zórába szökött a fáklya — öregségire. Fiatal korába ulyan szép ember vót, mind a virág — a zórába szö(e)kett valami — úgy elterült, hogy a zórát leette. Kellett dajkálni — hát. (Avval nem lehetett valamit csinálni?) Nem, hát lehetett vón doktorokval es — hát nem vót, csak egy fia, avval akármit fizetett neki, annak az embernek, semmise használt. (Két ilyen esetre emlékszik.)" (B.E., N.V.) "A vakhöncsöknek a szívit csak sebre használták. Megsütötték, azt a szivecskét megtörték, aztán tiszta vizet tőtöttek rea, megmosták, ha olyan volt. (Milyen?) * Akkorácska ne, s a fődet hánnya, elébb, elébb, s...Mihálynak, az Isten nyugosztalja, az uram testvérinek hát olyan sebje vót, elébb-elébb hányta a testit s ebből a vakhöncsökből...de imár nem vót jó, imár gyenge vót." Szentgyörgyközbeli vaj (a magyar és a román Szent György nap között készített vaj) "az nagyon használt mindennek, sebeknek is." "A kutyaharapás az nagy, a' csúf. Áztat es haltam, hogy a szalonnát, mint a cigárpapirt levágják, s a sótól kivontassák, s áztat reáborítják s az a tüzit kiveszi. Azt es tettek rea: kutyaszőrit. Megnyírik, amelyik megmarja, s akkor reateszik (Ugy ahogy van, nem pörkölik meg előbb), s akkor asztán - vaj meggyógyul, vaj mi." Kégyómarás "Maga bűrivel, kinek vót kégyóbűr, kégyózsír. Vagyon olyan sok, hogyha kégyót fog, megnyúzza, s a zsírját kiveszi (kisüti), kis évegbe beléteszi, avval igen úgy, azt hallottam, avval megkeni, kégyózsírval - aszonyák, hogy ha a kégyó megmarja, a bűrivel füstölje meg, meggyógyul." (Nevet) * A kérdést a vakhöncsök (= vakondra) érti, arról beszél. 119