A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Ez a második vers. (Utána?) Hát Miatyánk ez a második vers! s Üdvezlet. Akkor felajánlom ezt a kevés (Utána mit tetszik még csinálni vele?) imádságot szent Antal tiszteletire: hát Miatyánk s üdvezlet! akkor felajánlom ezt! a kevés imátságot! szent Antal tiszteletire! Szent Antal, esedezz a Krisztus előtt, szent Antal! esedezz a Krisztus előtt! hogy könnyebbítse azt a fájdalmat hogy könnyebbiccse ászt a fájdalmat! annak a betegnek. annak a betegnek!! így, ezt imádkoztuk utána, hát. igy! ëszt imátkosztuk utána! hát! (1973) Var "Nem úgy mondtuk, rü, hanem var orvosság: varzsír. Mi úgy mondtuk: var. De a Krisztus őrözzön meg attól. Jajajaj, melyen betegség. (Azt ember is elkapja?) Jaj, hogyne kapná, de nehéz kitakarodni tőle. (És az hol szokott lenni az embernek?) E Vilmus, a mejink né, beteg volt. Hol? Egész testin. Mind a tapaszt, úgy béfojja. Zsuzsi oan leányka vót ne, 12 esztendős. Hát hol, hol nem, Zsuzsi megkapta a vart. Vilmus nagyobb vót, egy házba laktunk, de a fene tudta, hogy elragadva a Zsuzsin mi van, Vilmusra elragatt. Aj, Vilmus: meg akarta ütni Zsuzsit. Menj el az életből aszongya, mert te tettél kódussá. Menj el. Feredőt főztem. (Miből?) Csutika hamuból. (Kukoricacsutka hamujából.) De igazat beszélek ám, magamon történt. Tettem belé meszet, ezt a meszelni való meszet (oltott meszet?) Ótott meszet, tuggya, s ez olyan fejér lett, mint a tejes víz. Hogy erős vót a hamujaes, erős vót a csutika hamum, még a meszet es belétettem, a gyereket be' lültettem. (Nem sivalkodott?) Hogy megette a testit s hogy leete a testit. (Vilmos:) - Hallja, s mit csinyát kend s nekem? — Mit csinyátam? Mit? S Zsuzsit megölöm, s annyi, menjen el az életből, ne es lássam! Aztán addig s addig, hogy ahol megette nagyon, hát ott seb lett rea, úgy mint mikor levájják a testet: seb lett. Aztán addig evvel es kenegettem gyenge zsírocskával s más es, aztán megjött, de bizony kénlódtam vele egy télen. Mondjuk egy karácsontói egy...még tovább, sokat kénlódtam vele. Mongya Zsuzsi: eleget törődöm én veled, én nem lovasztottam el (?) mé tettél hezzám, asz-mondja...az oan ostrom leánka vót." "A var az csúf vót, viszketett. Disznózsírba tesznek kékkövet, tesznek kicsi meszet, büdöskövet. Ëssze-vissza darálják, akkor esszekeverik, megérelik, úgy. Hát. Olyan büdös ez a varzsír, olyan nagy szagja van. Kicsit megérelik akkor osztán azt a testy it megkenik jól, úgy, hogy táncol a beteg, úgy csípi. Hát. Osztán aval lemenyen: egy feredő után - a zanyja csinál egy feredőt — s akkor lemegy. (Csak kisgyereknek szokott lenni?) Kisgyerekeknél, még a nagyoknak es. Testyin, akárhol. Most a patikában es árulnak." Himlő "Csak jött, fejin vót, vót olyan ragadályos: egyik a máshoz nem eresztették el a gyereket. Vót hólyagos hümlő: az gyérebb volt a testen, a másikat úgy mondták....csak hümlő s annyi, de ennek a hólyagos hümlőnek neve vót. (Mit csináltak vele?) Nem vót mit csinyáni, áztat nem lehetett kenni: mert seb lesz belőle. Viszketett s akkor levájtuk s akkor seb lett belőle. Akkor kapta meg, mikor 116