A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető lelőhelyről

Késő szarmata falu emlékei Tápé-Széntéglaégető lelőhelyről VÖRÖS GABRIELLA (Szentes, Koszta József Múzeum) 1. Bevezetés A szarmaták alföldi története közel félezer esztendőt ölel át. E hosszú időszak gazdag leletanyaga, a római forrásokban megfogható események sok-sok izgalmas, megoldásra váró feladatot jelentenek a korszakkal foglalkozó szakembernek. A szarmata kor kutatása megyénkben sem tervezett program szerint folyik. A véletlen szerencse hozza felszínre emlékeit, többnyire veszélyeztetett területek leletmentésekor, más korszakok tervásatásainak "melléktermékeként". A Tápé-Széntéglaégető lelőhely anyaga igazi felfedezést jelent, holott a lelőhely nevét 1960 óta — tehát közel 30 éve — jól ismeri a világ. Trogmayer Ottó ezen a területen tárta fel a halomsíros kultúra legnagyobb hazai temetőjét, 687 későbronzkori sírt,

1 azt azonban csak a publikáció és a Régészeti Füzetek rövid utalásaiból tudhatja az érdeklődő, hogy a nevezetes bronzkori temető mellett gepida és avar sírok, valamint hunkori- szarmata és Árpád-kori település részlete is feltárult az éveken át folytatott kutatómunka során.

2 A lelőhely a Tiszához közel, a Tápéiér jobb partján helyezkedik el. (1. kép) A leletek akkor kerültek elő, amikor a Tiszatáj Termelőszövetkezet széntéglaégetőjéhez agyagot kezdtek el bányászni a magasparton.

3 A kitermelést megelőző leletmentő munka — a téglaégető működéséhez alkalmazkodva, tehát a téli hónapokban is - öt éven keresztül folyt. A lelőhely földrajzi helyzete a tápéihoz hasonló jellegű, a korban megegyező Csongrád-Kettőshalmi dűlői telepéhez hasonlítható.

4 Mindkét lelőhely ugyanannak a folyónak közvetlenül a jobb partján helyezkedik el. Mindkét település közel esik egy-egy, évezredeken keresztül használt nagy forgalmú vízi átkelőhelyhez, amely átkelőhely fontos állomása volt a Duna-Tisza közét átszelő kereskedelmi és hadiútnak. Olyan korszakra tehető mindkét település élete (a 4. század vége, az 5. század közepe közötti időszak), amikor a Tisza egyszerre volt választóvonal, de egyben összekötő is, hiszen e 1 Trogmayer Ottó 1975. 2 Trogmayer Ottó 1960; 1962; 1964. Köszönöm Trogmayer Ottónak, hogy az ásatás anyagát, a hozzá tartozó dokumentációt feldolgozásra átadta nekem. 3 Trogmayer Ottó 1971.38. 4 Vörös Gabriella 1988. 23-32. 11