A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, honfoglalás kori leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé (Csóka)

líra alakú csat (128)

76

, a másodlagosan felhasznált övveretek (136-138)

76a

, agyagedények (113, 134), "halántékkarikák" (29, 122-123), gyöngyök (14, 90), "karperecek" (30-31), egyszerű huzalkarperecek (95-98)

77

, spirálissal kitöltött hurkosvégű, csavart huzalkarperecek (99, 130, 142)

78

, bronzhuzal (114), bronzpánt (134) és vastöredékek (18, 105). Az utolsó leletcsoportot az inkább 11. századi tárgytípusok alkotják, amelyek némelyike már a megelőző félévszázadban is elfordul: s-végű karikák (13, 22-23, 8288, 124-125?), a huzalgyűrűk sima (115), csavart (103, 118) és fonott változatban (102)

79

, végezetül pedig a korhatározó érmék: Salamon (119) és I. László veretei (1 lóin, 120-121, 126), s egy meghatározhatatlan érmetöredék (127). A 10. sz. valamelyik évtizedétől volt tehát használatban az oroszlámosi nagy magyar köznépi temető, amelybe a faluközösség gazdagabb tagjai, vagy Mesterházy Károly terminológiájával a "köznépi temetők vezetőrétege" is temetkezett, s amelyet elsősorban BÁLINT 1991, 64: 17.t; Geszteréd (SzSzB)-Kecskelátó dűlő: előkelő férfisír: KISS 1938, 14, 9.t.7; Kisdobra (Dobra, okr. Trebisov)-Ligahomok 2. lovassír: vitatott férfi vagy női temetkezés, a benne talált zabla oldalpálcáit rosszezüstből öntötték: DÓKUS 1900, 56, 59: 3.t.5-6; Salamon (Solomonove, Zakarpats'ka obi.): SZÁRAZ 1896, 134: B.t.4; Zemplénagárd (BAZ)-Terebeshalom: HAMPEL 1907, 100, l.t.3. Közülük a kisdobrait érmék keltezik a 10. századra: KOVÁCS 1989, 38. Végezetül megemlítendő, mint egyedülálló példány, az a minden részletében bronzból öntött oldalpálcás zabla, amely egy kétélű kardos magyar vitéz sírjából való: Ógyalla (Hurbanovo, okr. Komárno)-Bagota 3. sír: REJHOLCOVÁ 1976, 209-211. A bronzból öntött zabla vagy a vaszabla bronz oldalpálcája magyar sajátosságnak tűnik, hiszen pl. 471 db 9-13. századi orosz zablából mindössze 2 olyan példány említhető, amelynek két oldalpálcája vagy teljes egésze bronzból öntött: Cernavino, FedjaSevo: KIRPICNIKOV 1973, 13, 88: No. 10, 91: No. 69, 13: 5.á.l; 3.t. 1. Szórványos példák É-Kaukázusból is ismeretesek: Zmejskaja stanica 14. katakomba: KUZNECOV 1957, 120: ll.t.6; Kolosovka 1957. évi szórvány: DITLER 1961, 153154, 12.1.1-2. Az oroszlámosi bronz zablapálca (14) közvetlen párhuzamai előkelő, de legalábbis gazdag férfi és női sírokból valók: vö. SZŐKE 1962, 17; RUTTKAY 1976, 357; BÁLINT 1991, 72 76 Vö. RÉVÉSZ 1987, 270: valószínűleg az ő A. típusába tartozott. 76a A minden bizonnyal 10. századi övveretek keltezése a másodlagos felhasználás miatt bizonytalan, feltehetőleg hosszabb idő elteltével kerülhettek készítésük után a földbe. E veretek rajza különleges, mégis igen jó megfelelői ismeretesek: Brestovik (opst. Grocka): szélesebb és egyezően nyúlánkabb változatban: Belgrádi Múzeum lt.sz.: 2069, 2448; ismeretlen lelőhely: nyúlánk változatban: uo. lt.sz.: 1496: BÁLINT 1991, 106: 23.t.a.6, 12, 18. Nagykörű (JNSz): mindkét változat: HAMPEL 1900, 663, 662: 73.t.9, 11; Öcsöd (JNSz): szíjvég és mindkét változat: HAMPEL 1907, 124-125, 19.t. 77 A nyitott, hegyesedő végű, kerek metszetű huzalkarpereceket a 10-11. századra keltezte: SZŐKE 1962, 63, 65-67, 94-95; ezt később nagyjából a 930-1000 közötti időre finomította: SZABÓ 1978-79, 65; ill. hasonló kezdés mellett a 11. sz. közepéig vélte használatban: GIESLER 1981, 89, 53.

t. A rovátkolt díszű példány (95) megfelelői: Budapest-Rákospalota: HAMPEL 1907, 193: l.á; Szeged-Öthalom 11. sír: BÁLINT 1968, 60, 63: 8.t.l. 78 Szőke B. véleménye szerint nagyjából a 10. sz. közepétől az ezredfordulóig voltak divatban: SZŐKE 1962, 95. Más vélemény szerint, talán csak a vékony példányokra (99,130?) illik ez a keltezés, a vastagabbak a 10. sz. 2. negyedétől kezdődően még a 11. sz. elején is használatban lehettek: SZABÓ 1978-79, 64-67. Igaz, Szabó J. Gy. 2 vagy 3-4 szálból csavart, ill. fonott példányokat említett, de ezek egy része biztosan egy háromrét hajtott huzal megcsavarásával készült. 79 Vö. SZŐKE 1962, 96-97. A sima típust a 10. sz. közepét követő száz évre, a csavart és fonott változatot pedig a 11. sz. 2. felére keltezte: GIESLER 1981, 110, 113, 53.t. Szőke B. véleményével egyezően all. századból származtatta őket: SZŐKE — VÁNDOR 1987, 74-75. 56