A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Természettudomány - Jakab Béla: A talajtípusok szerepe a fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésében Magyarországon

Emberi tényezők hatása a talajviszonyok és a gólyák eloszlásának kapcsolatára a) Említettük, hogy a gólya szinte már kizárólag emberi környezetben fészkel, az ember közelségét is igényli. Igazolni látszik ezt az állítást az is, hogy pl. az Alföldön, ahol az emberi települések 15—20 km távolságra fekszenek egymástól, 100 km

2nyi területre esetleg 1—3 helység esik, de előfordul, hogy egyetlenegy sem. Ábránkon a település és gólyapár nélküli területegységeket (100 km

2

) mínusz jellel jelöltük (6. ábra). E területeken költőpárról adatunk nincs, jóllehet a kedvező talajviszonyok biztosította kedvező élettér a többségnél meglenne. Ahol viszont a neki megfelelő tápterület környékén kedvező fészkelési lehetőséget talál, éspedig emberközelben, ott megtelepszik. Pl. a Hortobágyi puszta területén vagy peremén lövő helységek, ahol a fészkelési lehetőségek a kedvező élettér közelségével együtt adottak, a gólyapárok nagy koncentrációját teszik lehetővé. Legtöbb esetben egy ilyen helység egyetlen a 100 km

2-es területegységben. Ezek az ún. gólyavárosok, melyekben a költőpárok száma fölötte nagy mint pl. Balmazújváros 27, Egyek 19, Hortobágy 16, Tiszacsege 23, Nádudvar 27, Tiszafüred 19. Nagyiván 24, Karcag 18, Tiszavasvári 27 stb. A Dunántúlon és az Északi-középhegységben, ahol a helységek közelebb fekszenek egymáshoz, egyes 100 km

2 területegységben 4—12 helység található. Ezekben a költőpárok száma és helységenkénti eloszlása a biotópadottságok és fészkelési lehetőségek függvényében alakul. b) Ha az ország talajművelhetőségi viszonyait összevetjük a gólyapárok területi eloszlásával (5., 6. ábra), feltűnik, hogy a fehér gólya a vízjárta, talajvíz hatása alatt álló és belvizes területeken, továbbá a kötött talajú, nehezen művelhető, sőt talajhibás területrészeken találja meg leginkább a számára kedvező élettereket. Az intenzíven terjeszkedő mezőgazdaság e területekből minél többet kíván bevonni a termelésbe. Többnyire nem a természeti adottságokhoz és a talajtípusokhoz alkalmazkodó gazdálkodás és területhasznosítás a cél. A művelés alá fogott területen a mának nagyobb hasznot hozó, gyors és kiemelkedő eredmények reményében, az ökológiai szemlélet teljes figyelembevétele nélkül, természeti környezetünkbe drasztikusan beavatkozó technikai és technológiai megoldásokat alkalmaznak. Ez a mindenáron és iparszerűen mennyiségre törő agrárpolitika már nemcsak a természeti környezet, hanem sok esetben a termőtalaj károsodását is eredményezi. A gólyapárok számának 1958 óta 37%-os csökkenését nagyrészt a gólyák életterének hazai beszűkülésével magyarázhatjuk, ami jórészt e helytelen agrárpolitikai szemléletnek a következménye. Még egy mutató nyomatékul, hogy 1958-tól 1984-ig 450—500 helységben szűnt meg a gólyapárok fészkelése. E tény súlyosságát növeli az, hogy a gólya életterének beszűkülése a volt életterek és azok gazdag életközösségeinek a pusztulását is jelenti. Márpedig ezeknek a természeti környezetünkben fontos szerepet betöltő ún. ökoszisztémáknak a kiesése természeti környezetünk károsodásának tényezőit gyarapítja. 530