A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Természettudomány - Jakab Béla: A talajtípusok szerepe a fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésében Magyarországon

A talajtípusok szerepe a fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésében Magyarországon JAKAB BÉLA (Szeged, Somogyi-könyvtár) Magyarország a gólyaállományának 1941 óta kétharmados, 1958 óta 37%-os megfogyatkozása ellenére, viszonyítva a környező államokhoz még mindig gólyában gazdag országnak mondható. A költó'párok száma 4500—5000 pár között mozog. A gólyának ez az eró'sebb vonzalma, „hűsége" a magyar földhöz, ami népünk irodalmában és hagyományaiban is tükröződik, minden bizonnyal az országnak a gólya számára kedvező természeti adottságaival magyarázható. Kérdés, hogy melyek köztük a jelentősebbek? A szinte már kizárólagosan emberközelben fészkelő gólya úgy választja meg fészkelőhelyét, hogy onnan könnyen megközelíthesse táplálkozási területét, a fiókák megfelelő táplálékát biztosító vizenyős lapály okát vagy a tavak, vízfolyások környékét. Ezt tapasztalva és hogy a nagyobb gólyakoncentrációkat az ország csapadékban gazdag É—ÉK-i, Ny-DNy-i területein észleljük, arra a következtetésre jutottunk, hogy a gólya területi eloszlásában a legjelentősebb szerepe az ország klíma- és időjárási viszonyainak, de különösen a csapadék megoszlásának van (Jakab, 1987, 1987—88, 1988). A csapadékviszonyok szerepe mindenképpen jelentős, de elgondolkodtató az a tény, hogy a csapadékban szegény tájakon, pl. a legszárazabb és legaszályosabb Közép-Tisza-vidéken is találunk nagy gólyakoncentrációkat és csapadékos vidéken egymás melletti körzetekben, ugyanolyan csapadékviszonyok mellett is lehetnek erősen eltérőek a gólyasűrűség értékei. E dilemmába világít be Schüz (1933) és Creutz (1985) állítása, hogy az agyagos, nehéz, vízzáró talajok kedvezőbbek a gólya számára, mint a homokos, vizet áteresztő és a vizet elnyelő laza, csernozjom talajok. Hasonló értelemben ír Homonnay (1964) a szikes talajok és a gólya kapcsolatáról. Megállapításaik adták az indítékot arra, hogy Magyarország viszonylagos gólyagazdagságát és az országban a gólyák térbeli megoszlását a talajkörzetek és a talajféleségek viszonylatában is vizsgáljuk. Segítségül a természeti földrajzi (Bulla, 1962) és a talajtani munkák (Stefanovits, 1955, 1975) tettek jó szolgálatot. Az ország talajainak fontosabb talajképző tényezői Magyarország része Közép-Európa legegységesebb tájának, a Kárpátokkal és az Alpokkal övezett nagy Közép-Duna-medencének, melyet a harmadkorban tenger borított. E nagy medencének középső, alacsony, sík és Ny-i, alacsony röghegységekkel beszórt hullámos fenékszintjét foglalja el. Geomorfológiai egységei a pliocén, pleisztocén és a holocén képződményei (1. ábra). 519