A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Művelődéstörténet - Lengyel András: A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935)

í933-ban pl. egy keltezetlen Nyugta azt regisztrálta, hogy Buday 70 pengőt fizetett Tolnai Gábor Irodalmi élet Erdélyben című munkájának papírjáért. 1933. május 29-én egy másik nyugtában Kraszna azt ismerte el, hogy 110, ill. 120 pengőt két részletben fölvett Tolnai könyvének nyomdaszámlájára. De az ellenkezőjére is van adat. 1933. szeptember 16-án Kraszna előleget kért Budaytól: „Kedves Gyurkám! Légy oly kedves kisegíteni — minden összeg fontos. Hétfőig szerepeljen ez az írás nyugtaként." 1933. szeptember 19-én, egy meg nem nevezett könyv (vagy könyvek) nyomdaszámlájára a Szegedi Fiatalok 473 pengőt fizettek be. Pontosabban ennyit fizettek be részletekben addig (70, 50, 170, 2, 100, 40, 30, 11 P „bontásban"). 1933. október 16-án a megszorult Kraszna kérte, hogy — jellemző adat ez — Buday ék húsz (!) pengőt fizessenek be „számlájuk javára". 1934. január 6-án a Szegedi Fiatalok 180 pengő 50 fillért fizettek egy meg nem nevezett könyv munka- és papírköltségeként : hajtogatás 3,—, fűzés, beakasztás 30,—, fedélnyomás két szín 12,—, 2 ív illusztrációnyomás 26,—, 4 oldal függelék 10,—, fedélpapír 15,—, belső papír 66,— P. Ehhez jött még nem azonosított költségként 11 Pengő, majd „szállítási differencia" fejében további 7,5 pengő. E följegyzés alján egy pótlólagos jegyzet is olvasható újabb 40 pengőről, „amellyel az egész számla kiegyenlítést nyert". 1934. január 9-én Buday György Boldogasszony búcsúja című könyvének negyedik kiadása fejében fizetett a Művészeti Kollégium 100 pengő előleget. Május 3-án azonban az előleget már fölélték, sőt fizetni valójuk volt. Ezt Kraszna így kérte Budaytól: „Kedves Gyurkám! Légy szíves úgy intézkedni, hogy a »Boldogasszony búcsúja« számlamaradványa szombatig (5-ig) kiegyenlítést nyerjen, mert megesz a fene a héten a nagy pénzeszükségben." Jellemzőnek kell tartanunk, hogy ezúttal sem nagy összegről volt szó. Kraszna másnapi, május 4-i nyugtájából kiderül, hogy a „Boldogasszony búcsúja számlájára 40,—, azaz Negyven pengőt" vett föl ekkor, s „ezzel a nyomdaszámla teljes kiegyenlítést nyert". E dokumentumokból (s a most említetlenül hagyottakból) — a pénzügyi körülményeken túlmenően — egy kölcsönös egymásrautaltság ténye derül ki. A Szegedi Fiataloknak szükségük volt egy olcsó s hitelező, részletfizetésbe is beleegyező nyomdára, Krasznának pedig olyan bérmunka volt ez, amelynek elvégzésével altruistahajlamainak is élhetett, ám amelyet ugyanakkor — éppen a kialakult baráti kapcsolat révén—biztos munkának is tekinthetett : előleget is kérhetett s kaphatott, különösebb megalázkodás vagy egyéb következmény nélkül. Az előlegre, a munka előlegből történő finanszírozásra sajnos szüksége is volt. Szorultságát több ok eredményezte. Egyrészt komolyabb tőke soha sem állt a rendelkezésére, igazán nyereséges nagy nyomdává tehát semmiképpen nem válhatott vállalkozása. De ennél is súlyosabb problémát jelentett, hogy a kibontakozó gazdasági válság a Prometheus anyagi kondícióit is jelentékenyen rontotta. S mindezek tetejére még a nyomdafejlesztés is viszaütött: a Linotype szedőgép, melyre ugyan nagyon is nagy szükség volt, olyan szakértelmet igényelt, melynek már csak szervezett, tehát a hivatalos bértarifából megállapított magas bérű nyomdász tudott megfelelni. Ennek a magos, legalábbis a Prometheus lehetőségeihez mérten magos bérköltségnek pedig Kraszna már nem tudott tartósan megfelelni. A hitelben vásárolt, részletekben törlesztett szedőgépet így — veszni hagyván az addigi, már tekintélyes befizetéseket — 1933—34 körül vissza kellett adnia az eladó cégnek.

33 Ez a veszteség, a legtermékenyebb gép elvesztése pedig megroggyantotta a Prometheust. 1934 januárjában — egy bírói végzés tanúsága szerint — már komoly fizetési gondjai voltak, sőt „kielégítési végrehajtási eljárás" folyt ellene. Ennek következté33 KRASZNA K. JÓZSEFNÉ emlékező följegyzése, 1989. szept. 14. 496