A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Horávth Ferenc: Újkőkori sírépítmények nyomai Hódmezővásárhely–Kökénydombon és Gorzsán

ben tartók csoportja. Ha a végsőkig leegyszerűsített is az emberi társadalmaknak a holtakkal szemben tanúsított bánásmód szerint való felosztása, a két különböző magatartásformát — amelyeket egész sor átmeneti forma fűz egybe — végső soron tudomásul kell vennünk.

4 Számunkra a két magatartásforma közül a halottat tiszteletben tartó változat a követendő fonál, hiszen ez már a legkorábbi, lakóhelyen belüli temetkezések esetében is lényeges motiváció lehetett, amennyiben nem a halottól 3. Gorzsa, 1986. XVIII. szelvény, 51. sír (ÉNy-ról). való félelem, hanem a halottról való gondoskodás, a közösséggel, a családdal való kapcsolatának megtartása dominált az eltemetők szándékában. Ezt a megközelítést, valamint „a sír a halott háza" képzet nagyon korai gyökereit, pontosabban ennek a képzetnek „a sír a halott barlangja, otthona" megfelelőjét kell látnunk a paleolitikus barlanglakó közösségek készítette sziklába vájt sírokban {Le Chapelleaux-Saints La Ferrassie, Dordogne valamint a krími Kijik Koba),

5 hiszen ha pusztán a halott eltüntetése lett volna a cél, az elföldelés jóval kézenfekvőbb és egyszerűbb megoldás lett volna. Nem is beszélve arról, hogy ezt a célt az ún. „halottat zaklató" magatartásformát gyakorló közösségek a legkülönbözőbb praktikák sorozatával sikerrel valósították meg. Nem lehetetlen éppen ezért, hogy a halott eltemetésének korai formái bizonyos párhuzamosságot rejtenek a félig vagy teljesen földbe mélyített hajlékok megjelené4 LÉVI-STRAUSS, CLAUDE 1979. 283—285. 5 CLARK, GRAHAME 1975. 70—71. 43