A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Horávth Ferenc: Újkőkori sírépítmények nyomai Hódmezővásárhely–Kökénydombon és Gorzsán

sével a paleolíthiküm, mezolithikum, sot a korai neolithikum szabálytalan, sekély, sokszor kövekkel körülrakott vagy befedett sírjai formájában (Varsó mellett Janislavice, Lepenski Vir stb.)

6 Ennek az összefüggésnek jó példája a Rixheim 96. sírjában megfigyelt jelenség, ahol — amennyiben Modderman interpretációja helytálló — a sírbetöltésben előkerült megszenesedett ágak és gallyak sokasága egy olyan továbbélő mezolithikus temetkezési szokás csökevényére utal, amikor a továbbköltöző vadászok halottaikat az elhagyott lakógödörben hagyták hátra és a szélfogók kéznél levő ágaival, gallyaival fedték be az immár sírgödörként szolgáló gödörlakást.

7 „A sír a halott lakhelye" képzet azonban a lakhely, a hajlék fejlődésével, s időbeli-térbeli rendkívüli változatosságával más-más, eltérő megjelenési formát kaphatott. A sziklába mélyített barlangutánzó síroktól a házban történt temetkezéseken,

8 a téglalap alakú, halommal fedett — talán felmenő oldalfalú, nyereg- vagy kúpostetejű házakat imitáló — sírgödrökön keresztül a szarkofág, vagy a sírra épített házak megannyi példáján át vezet az út a legfejlettebb s minden kétség nélkül a lakhely formáját és kényelmét utánzó sírépítményekig.

9 A kőépületek és a kősírok, megalith temetkezések közötti kapcsolatot szintén könyvtárnyi irodalom elemezte, s ugyancsak régen feltűnt a kutatóknak a sír és a ház közötti hasonlóság a palesztinai házurnák, az egyiptomi és a klasszikus ókori görög szarkofágok esetében is.

10 Közvetlen és hasonló összefüggés húzódik a ház és a sírépítmények egy-egy adott területen, eltérő földrajzi régióban alkalmazható építőanyaga között is, különösen az őskor folyamán. Számunkra azonban a sír és a ház neolithikus kapcsolata a követendő vezérfonál. A vésztői koporsós temetkezések elemzése alkalmával az ásató úgy vélte, hogy a famaradványok szarkofágszerű faládák lehettek. Ennek bizonyítékát abban látta, hogy a sírládák hosszanti deszkái a sarkokon valamivel hosszabbak voltak. Oszlophelyekre, cölöplyukakra azonban a 18 koporsós sír egyike esetében sem figyeltek fel.

11 A kökénydombi és gorzsai sírépítményekhez hasonló korabeli szerkezetet a Kárpát-medence újkőkorából széles körű anyaggyűjtés ellenére sem találtunk, a szomszédos közép-európai neolithikus kultúrák köréből azonban néhány egészen közelálló párhuzamra is hivatkozhatunk. Feltételezett sírépítményeinkhez hasonló szerkezet nyomairól elsőként Helmke tudósít 1920-ban a közép-európai vonaldíszes kultúra wiedeckeni temetőjéből.

12 Itt a 2. sz. sír körül négy oszlophelyet figyelt meg, amelyek a bolygatatlan altalajtól egyértelműen elváltak; mélységük 15 cm volt. Az oszlophelyek közül egy a sír déli, három annak nyugati végén helyezkedett el. Az ásató szerint a sír körül még további oszlophelyek is lehettek, ezek azonban a feltárás során elpusztultak. Az oszlophelyek alapján Helmke két rekonstrukciós lehetőséget vetett fel : 1. Amennyiben további oszlophelyekkel is számolunk, feltehető, hogy a Vonaldíszes kultúra egyes sírjain kunyhószerű felépítmények lehettek. 2. Ha az oszlophelyek száma hiteles, s a sír keleti oldalán nem álltak oszlopok, feltételezhető, hogy a nyugati és délnyugati oldalon mintegy „szélvédőként" félkör alakú kerítés húzódott. E. Hoffmann újabban G. Loewe hitelesítő ásatására hivat6 TRINGHAM, RUTH 1971. 47. 7 MODDERMANN, P. J. R. 1970. 69, 75. 8 RACZKY, PÁL 1982. 5—9. 9 BIRKET-SMITH, KAJ 1969. 278. 10 CSALOG JÓZSEF 1964—65. 36; SCHARFF, A. 1947. 11 HEGEDŰS KATALIN 1977. 52—145. 12 HELMKE 1920. 67; KUNKEL, О. 1924. 3, 1926. 34. 44