A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Erdélyi Péter–Sebőkné Gombos Zsuzsanna: A csongrádi Kossuth-levelek

A levelekből kicseng írójuk naiv bizakodása a kölcsöntőke megszerzésének bizonyosságában, amikor ilyen kifejezéseket használ, mint „azon helyzetben vagyunk, hogy válogathatunk utak és emberek közt, kiktől a pénzt Kegyetek elfogadják", vagy „van elég ember aki helyt álljon" (ti. Besnard helyett is). Furcsa ezt olvasni akkor, amikor a következő, november 30-i levelében ő maga említi az európai pénzügyi válságot, amely hamarosan általános válsággá nőtt. Ennek ellenére Kossuth még ekkor is biztosra ígéri a kölcsönügyletet. Besnard helyett azonban, aki valószínűleg megbízói utasítására visszalépett, Szabó Pál fiumei kereskedőt, a Magyar Kereskedelmi Társaság Kossuth által akkor még nagyrabecsült igazgatóját kéri fel a külföldi tőke megszerzésére. Az esetleges késedelem áthidalására javasolja, hogy a város a Károlyiaktól az urbariális adózásokat vegye haszonbérbe 40 ezer forintért, amelyet a Kereskedelmi Társaság áruszerződés formájában adna kölcsön. Ez a megoldási javaslat is a kor hitelviszonyainak és jogi gyakorlatának kuszaságában gyökerezett. Másfelől bizonyítja azt, hogy mekkora szakadék tátong a kossuthi vezércikkekben hangoztatott és követelt, államilag támogatott kötelező jellegű örökváltság elképzelések és a gyakorlati megvalósíthatóság között.

9 A korábbi tervek meghiúsulását vetítik előre az augusztusi, a szeptemberi és az októberi levelek. Ezekből kitűnik, hogy Kossuth hiába próbálta rábírni Szabó Pált a csongrádi ügyek érdemi továbbvitelére. Ekkor már mindketten a Kereskedelmi Társaság soron következő közgyűlésére összpontosítottak, amelyen Szabó Pál veszteségeket mutatott ki, amelyek a Társaság katasztrófáját vetítették előre.

10 Október 26-án Kossuth ezt írta Csongrádra: „Szabó annyi bajt hagyott ránk, annyira megingatta a magyar hitelt, hogy e percben minden további lépésem haszontalan volna". Szabó Pál szélhámosságának lelepleződése nemcsak a városnak okozhatott azonban gondot. Jelentősebb volt ennél az, hogy az egész reformtábor gazdasági vállalkozásait rendítette meg anyagilag és főként erkölcsileg.

11 A kilencedik levélben Kossuth minden elkeseredése mellett is megcsillant még egy reménysugarat: közli a csongrádiakkal azt a német nyelvű levelet, amelyet egy kereskedőtől kapott. A levél ugyan elutasítja a kölcsön pillanatnyi lehetőségét, de nem zárja ki annak esetleges későbbi realizálását. Kossuth és Csongrád város levélváltása ezzel lezárult, további kapcsolat nyoma nem ismeretes, egészen az 1848-as toborzókörútig, amelynek egyik állomása a város volt.

12 Az örökváltsági ügy is elaludt. A végső megoldást csak az 1848-as áprilisi törvények hozták meg. A kilenc Kossuth-levél mindezek mellett adalék ahhoz, hogy a korabeli Magyarországon a reformkor egyik fő törekvése, az örökváltság miért futott zátonyra a gyakorlati megvalósulás során annak ellenére, hogy az országgyűlések és a politikai publicisztika folyamatosan napirenden tartották a témát. Kossuth statisztikai adatok híján is érzékelte, hogy kevesen tudják megváltani magukat az úrbéri kötelezettségektől. Ezt igazolja Varga János adata is, amely szerint 1840 és 1848 között az úrbéres parasztok 1%-a tudta csak megváltani magát. Ezek részben jómódú alföldi parasztközösségek voltak, és az országos telki állomány alig 1,89%-át tették ki.

13 » SZABÓ I., 1952. 544—551. o., 553. o., ÉBER E., 1948. 21—23. o., VARGA J., 1982. 1192—1199. o., SZABAD GY., 1977. 96—97. o. 10 KOSÁRY D., 1946. 323—24. o. 11 GERGELY A., 1982. 106. o. 12 SÁGHY M., 1910. 51—59. o. 13 VARGA J., 1971. 99. o., Pesti Hírlap, 1845. febr. 2., aug. 7., Í846. máj. 22., máj. 26., jún. 30. 349