A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

által közzétett svájci darabok.

87 Lelőhelyük Bodman. H. Reinerth megállapítja, hogy a kampó alakú horgok a fiatalabb kőkor közepén lépnek fel. Formájukat a harpunák horgas bevágásaiból vezeti le. Megfigyelése szerint a kampó alakú horgok mellett kevésbé gyakoriak a pecekhorgok. (Spitzangel) L. R. Nougier és R. Robert a neolitikus horgokat tanulmányozva úgy találta, hogy a Cortailod cserepekkel datálható (Lacustre telepek) leletek között elterjedtek a két végükön hegyes, közepükön duzzadt csonthorgok.

88 Ezek néha agancsból készültek, de leggyakrabban kis csontdarabkákból állítják elő. Természetesen, e kultúra emberei a mocsári telepeken jól ismerték a kampó alakú horgokat is. A pecekhorgok, melyek között bevágott közepű is van,

89 legbőségesebben Nyugat-Svájc tavi-mocsári telepeiről kerülnek napvilágra Bizonytalan korú, a legnagyobb valószínűségegl neolitikus, átfúrt közepű pecek horgot leltek a Saône (Haute Saône) vidékén is.

90 Vázlatos áttekintésüket a pecekhorgok idő- és térbeli elterjedéséről a régészeti leletek alapján még három adattal kell kiegészítenünk. A csonteszközt ismerte a palesztinai Natoufian kultúra embere,

91 vagy a Körös-csoporttal megközelítőleg egyidős nyugat-turkesztáni Dzseitun kultúra,

92 de megtaláljuk a uráli bronzkor leletei között is. Itt a II. évezred Lebzsanszkaja kultúrájának egyik rétegében került napvilágra egy, két végén hegyes, vastagodó, közepén két-két oldalt bevágott példány.

93 Feltárója a pecekhorgot („zserlica") az egyik legrégibb hal fogó eszköznek tartja számos — közöttük manysi — néprajzi analógia alapján. A tárgyalt horogtípusnak és használatának igen sok pontos néprajzi analógiáját ismerjük. Már Herman Ottó ismertette, s a paleolit korú Grimaldi példány alapján a halászhorog ősének tartotta a típust.

94 Könyve megírásakor Németország északi részein maga is látta, hogy a gyerekek ,,peczkelik a halat". Gilisztát húznak a fából faragott, közepén zsinórra kötött pecekre, mely a zsinórt meghúzva a hal torkán keresztbe fordul, s megakad. Ezzel a megfigyelésével az első volt, aki a kérdéses őskori csonttárgyak s recens megfelelőik közötti formai és funkcionális egyezésre felfigyelt. Jankó János szintén Herman Ottó megfigyelésére utal a „halpeczek" szerkezetével kapcsolatban.

95 Ugyanakkor Serosevskij gyűjtésére hivatkozva a jakutoktól is kimutatja a pecekhorog használatát. A csontból készült pecket „... a nalim fogására használták, Az egyenes, 1/2 hüvelyk hosszú csontpálczika volt, mindkét végén kihegyezve: a szőrfonalat közepére kötötték...". Az 1926-ban megjelent összefoglaló nagy néprajzi adatgyűjtemény a világnak szinte minden vidékéről bemutat hasonló funkciójú tárgyat.

96 Európából a jelenkori néprajzi gyűjtemények anyagából fából készült peckeket (Knebelangel) ismertet. Amerikában Oregon és Kalifornia vidékén az őslakosság a hálók és kampós horgok mellett pecekhorgokat (Stebchenangel) is ismert. Ezeket nemcsak lazac, hanem angolna és pisztráng fogására is használták.

97 Dél-Amerika trópusi erdőterületein az indiánok a kampós horgot az euró87 REINERTH H. Die jüngere Steinzeit der Schweiz. Augsburg, 1926. 39. pp. Abb. 4.1—2. 88 NOUGIER L. R.

—

ROBERT R. Hameçons néolithiques. Bull, de le Soc. Preh. Franc XLVIII. 1951.307. 89 U. o. fig. 4.2. 90 RAQUIN E.

—THEVENIN A. Anciens engins de pêche en Haute-Saône. Bull, de la Soc. Preh. Franc. LXII. 1965. CCXXXI. p. fig. 1.1. 91 MELLAART J. i. m. 1965. 111. 6. 25. 92 U. о. fig. 44. 93 KANIVEC V. I. Kaninskaja pescsera. Moszkva, 1964. 55. p. 17. ábra 2. 94 HERMAN O. i. m. 1887. 38—39. p. 6—7. ábra. 95 JANKÓ J. A magyar halászat eredete. Budapest, 1900. 504. 96 BUSCHAN G. Illustrierte Völkerkunde. Stuttgart, 1926. 319. 97 BUSCHAN G. i. m. 1922. 138. 31