A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

partról,

73 Kotacparttól,

74 valamint Fewkes publikációja alapján Starcevoról.

75 Csalog József feltételezi, hogy a két végén hegyes csonttárgyakat párhuzamosan, fésűszerfíen egymás mellé kötözve, mint egyszerű gerebent, pontosabban gereben-szerű eszközt használták.

76 Kérdéses tárgyunk az európai régészeti leletek között csaknem mindenütt felbukkan. A legrégebbi példányokat a grimaldi barlang csonteszközei között találták. J. D. G. Clark éppen e darab alapján tételezi fel, hogy a zsinóros halászat valószínű a pecekhorgos (double pointed gorges) készségekből alakult ki.

77 Megállapítja, hogy az eszközt ma csak a cirkumpoláris régiókban használják.

78 Könyvének jegyzeteiben számos analógiát idéz az északi országok, Svájc, Spanyolország, Lengyelország régészeti leletei közül. Megállapítja, hogy az eszközt nemrég, a voguloktól a Girondig használták. A pecekhorgot ismerjük az északi mezolitikum, a Magiemose és Kunda kultúra emlékanyagában is. Úgy tűnik, hogy a Kunda kultúrában idősebb, mint a kampó alakú horog.

79 Ez a megfigyelés további tipológiai következtetésekre is alkalmat ad, melyekre később visszatérünk. Hazai régészeti emlékeink között többször felbukkan tárgyunk. Tószegen a Tisza kultúra leletei határozzák meg korát.

80 A közel egyidős zengővárkonyi lengyeli telepen is előkerült a csontpecek,

81 és számos példányt leltek magán Lengyelen is. Innen került a szekszárdi múzeumba — számos változat mellett — egy olyan példány, melynek középrészén mindkét oldalon apró bevágások vannak.

82 Ezek a bevágások egyértelműen bizonyítják, hogy közepén zsinórra kötött pecekhorogról van szó. A tárgytípus továbbélését a bronzkor folyamán is figyelemmel kísérhetjük. Tompa F. a hatvani telep leletei között mutat be pecekhorgot.

83 Magam a Baks melletti nagy kora bronzkori telep feltárása során leltem az egyik hulladékgödörben több példányt. A szomszédos területek felé fordulva, a Starcevón előkerült darabokra már utaltunk. Vincán szinte minden rétegben megtaláljuk a két végén kihegyezett csonteszközt. Az itt lelt példányok a 9,2—1,2 méter mélység között kerültek elő, általában hasasabbak, mint a Körös-csoport hasonlói, de van teljesen azonos példány is közöttük.

84 Feldolgozóik kettőshegyű árnak határozták meg ezeket a szerszámokat. Bizonyosnak látszik, hogy — legalábbis egy részük — pecekhorog volt. Romániából a Salcu{a III-Gumelnh;a kultúrában meglehetősen gyakoriak.

85 E kultúrák hordozói rendkívül intenzív halászatot űztek, éppúgy, mint a Ruse melletti hasonkorú rézkori telep lakói. Az itt talált jellegzetes pecekhorgokat publikációik nyílhegynek tartják.

86 Nyugati területekről is számos közleményben találunk a pecekhorogra utaló adatokat. Közülük a legismertebbek a H. Reinerth 78 Uo. IX. t. 10. 12. 74 Uo. XLVIII. t. 9—10. 75 Uo. IV. t. 4, 10. 76 CSALOG J. szíves szóbeli közlése. 77 CLARK J. D. G. i. m. 1952. 31. p. fig. 10. 78 CLARK J. D. G. The Dsvelopment of Fishing in Prehistoric Europe. The Antiquariesu Journal XXVIII. 1948. 46. 79 INDREKO R. Die mittlere Steinzeit in Estland. Uppsala 1948. 319. 80 TOMPA F. i. m. 1929. XXVIII. t. 6. (AH V—VI 1929) Die Bandkeramik in Ungarn. 81 DOMBAI J. Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony АН XXXVII. 1960. XXV. t. 3. 82 Szekszárdi múzeum, ltdz. 59. 1457. 180. 83 TOMPA F. Bronzkori lakótelep Hatvanban. AÉ. 48. 1935. 25. kép 2—5. 84 SREJOVIC D.—JOVANOVIC B. Ustensiles et armes en os et parures de Vinca. Starinar 9—10. 1958—59. 181—190. fig. 3. 1—5. 85 BERCIU D. Contribuai la problemele neoliticului in Romania in lumine noilor cercetäri. Bucuresti, 1961. fig. 68. 10. BERCIU D. Mat. si Cerc. II. 1956. fig. 35. 3, 8, 9. 86 GEORGIJEV G. I.—ANGELOV N. Ausgrabungen des Siedlungshügels bei Russe. Bull, de Inst. Arch. Szófia, XXI. 1957. 68. p. fig. 29. 8, 9. 30