A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

látatlan szúrtak közvetlen a víz felszíne alá, s egy csuklómozdulattal a szigonyt függőlegesre rántva ki is emelték a felnyársalt halat. Ezzel a módszerrel három-négy óra alatt, négy-öt, kilón felüli példányt zsákmányoltak. Bizonyos, hogy ivás idején sokkal gazdagabban arathattak a sekélyes felé húzó bódult állatok között. Talán feltételezhetjük, hogy a korai neolitikumban, illetve a Körös-csoport idején is ismerték a hasonló halászati módot, annál is inkább, mert eszközül a kihegyezett villás faág is megfelel. Ugyancsak jó szerszámot készíthettek, nagyobb árszerű csonthegyek nyélre erősítésével. A számtalan halcsont, halpikkely leletre a csoport telepeinek szinte minden feltárója felfigyelt. A jelenség tehát az egész csoportra, — melynek telepei kivétel nélkül vízparton, vagy mocsári szigeten helyezkednek el — általánosítható. (Nem vehetjük itt figyelembe a csípett díszű kerámia kultúrájának más csoportjainál, — Cris, Starcevo, Kremikovci — található telepeket.) A csoport etimológiájával eló'ször, és igen részletesen Banner János foglalkozott.

43 Megállapítja, hogy elsó'sorban állattenyésztéssel foglalkoztak, de nagy szerepet játszott a mindennapi életben a halászat és vadászat is. A csonteszközök közül ezzel kapcsolatban igen jellegzetesnek tart egy mindkét végén kihegyezett, középen vastagabb csonttárgyat, melyet minden valószínűség szerint mint halászhorgot használtak. A halászatra utal szerinte a nagyszámú henger alakú, vagy paradicsom formájú nehezék is, feltételezi, hogy ezek egy része hálósúly lehetett. Ez eszközök mellett valószínűnek tartja a kézzel, vagy bottal történő halfogást is.

44 Az eddig feltárt telepeken tett megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Köröscsoport embere életében a halászat igen fontos szerepet játszott, de csak egyes időszakokban. A gödrök kitöltésében rétegesen jelentkező, illetve csomókban, foltokban lelhető halcsont tömeg arra utal, hogy egyes évszakokban az élelem túlnyomó részét a különböző halfajták adták. Ezzel kapcsolatban két fő időszakra gondolhatunk. Egyrészt az ivás idejére, amikor a sekélyes részekre, partközeibe húzódó, s viszonylag könnyen, nagy számban elejtett halakból átlagon felüli zsákmányhoz juthattak, másrészt a zöldár lefutása utáni időszakra. Ekkor ugyanis az ártéri mocsarak, kiöntések tócsáiban hallatlan gazdag zsákmányra tehettek szert, akár kézzel, akár tapogatóval, kosarakkal összegyűjtve a kisebb méretű egyedekből álló, de mindenképpen nagyon nagyszámú kinnrekedt halat. Ez nem jelenti a halászat döntő jelentőségét, mint azt másutt kifejtettük; a Körös-csoportot elsősorban állattenyésztéssel, másodsorban halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel, s harmadjára kezdetleges földműveléssel foglalkozó népesség alkotta. Mint már említettük, a bőséges halcsontanyag mellett a fogásmódra utaló tárgyi emlékanyag rendkívül szegényes. Vizsgáljuk meg ezután, milyen a halászatra, illetve halfogásra utaló tárgyak kerülnek elő az ásatások során. Nehezékek A Körös-csoport telepein igen gyakoriak a különböző formájú és méretű, égetett agyag nehezékek. Formai alapon több típusra oszthatók. Kizárólag a Köröscsoportra jellemzők a paradicsom forma, karélyos, átfúrt, vagy félig átfúrt, ujjbenyomással tagolt, illetve díszített súlyok. Ugyancsak gyakoriak a másutt is előforduló csonkakúpos formák, ezek is hosszában átfúrtak, a lyuk gyakran tölcsér alakú. Oldaluk ujj benyomással tagolt. Korong, vagy lapított gömb-alak is meglehetősen 43 BANNER J. i. m. Dolg. XIII. 1937. 32. 44 BANNER J. A kőkori élet Békés megyében. Gyulai Dolg. 4. 1941. 12. p. 25