A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

kellett törekedni, hogy valamelyik szabadon maradt fát elfoglalja közben. Népszerű volt a ,,Cika párom", vagy ,,Hátulsó pár előrefuss " nevű játék is, amelyet már Váry Gellért is említett. A játéknak Tápén csigakettős a neve.

19 Idetartozik a Kinn a bárány, benn a farkas néven ismert jáíék is. A játékosok körben álltak, a kör belsejében volt a. farkas, kinn pedig a bárány. A körben álló játékosok igyekeztek mindenféle módon megakadályozni, hogy a farkas kitörjön a kör belsejéből, s elfogja a bárányt. Ha mégis sikerült, a bárányt gyorsan beengedték, s fordított mondókával folyt a játék tovább.

20 Ismert volt a ludasjáték is (Gyertek haza ludaim...), amelynek gazdag változatát írta le Váry Gellért 1862-ben. (11. kép) A vizsgált időszakból ennél jóval egyszerűbb formáját találtam ennek a játéknak.

21 „ Volt egy gazdasszony — így mondtuk, jó távolabb kint a mezőn, 10—15 lépésre voltak a libák. Oldalt pedig állt egy farkas. Es akkor a gazdasszony hívta a libákat, hogy: G : Gyertek haza, libuskáim! L : Nem megyünk! G: Miért? L : Félünk! G: Mitől? L: Farkastól! G: Hol van? L: Bokorban! G: Ne féljetek, bir-bir-bir! Akkor szaladtak a libák. Akit elkap a farkas, az áll ki farkasnak. Ha nem bír egyet se megfogni, marad farkas". (Túri Kiss Györgyné) Az „Üsd a harmadikat" с játékot páros számú játékosok játszhatták. Kettesével egymás előtt állva kört alkottak. Két játékos a körön kívül kergette egymást. Ha a fogó már majdnem elérte a másikat, akkor az beugrott a körbe valamelyik pár elé, s akkor a hátul állónak kellett tovább futnia. Ebbe a játékcsoportba tartozott, s ismert volt a ,,Ne nézz hátra, jön a farkas" és a ,,Hiss, kánya..." с játék is. Míg az utóbbinak Szentesről szöveges változata került leírásra, addig Váry Gellért már a múlt század második felében azt írta róla, hogy semmilyen említésre méltó „drammaticus mozzanat" nem kapcsolódott hozzá.

22 A küzdő—vetélkedő játékok közül inkább a fiúk játszották az „Adj király katonát!", melynek szabályai talán mindenhol ismertek ma is.

23 Lovazásnak nevezték azt a játékot, mikor egymás nyakába vagy hátára ülve harcoltak, hogy ki bírja a másikat hamarabb a „nyeregből" kiütni.

24 A botos játékok közül a süllőzés vagy tekézés volt a legnépszerűbb.

25 A játék tulajdonképpen a Porzsolt Lajos által leírt, „kanászos" nevű játék egyszerűbb változata.

26 A süllő kerekre faragott, fából készült labdaféle volt, amit a játékosok egy kb. 1 m—1,30 m hosszú, lapos végű bottal hajtottak, a szabályoknak megfelelően. 19 TÖRÖK JÓZSEF 1971. 798. 20 Vö.: PAPP IMRE X/b/41. o. és KOVÁCS JÁNOS 1901. 407. 21 Vö.: KOVÁCS JÁNOS 1901. 408—409. és TÖRÖK JÓZSEF 1971. 789. 22 Vö.: PAPP IMRE 1968. X/b/38. o. Párbeszédes szöveggel írta le a játékot. 23 Leírta PAPP IMRE 1968. X/b/17., TÖRÖK JÓZSEF 1971. 789., KOVÁCS JÁNOS 1901. 408. o., BÁLINT SÁNDOR 1980. 55. 24 Vö.: Kiss LAJOS 1964. 45. 25 Tápén cserebézés vagy tekézés néven volt ismert. Török József 1971. 801., Szegeden kanász vagy tekéző. KOVÁCS JÁNOS 1901. 420., Szentesen Kuska be! PAPP IMRE 1968. X/b/25. o. 26 PORZSOLT LAJOS 1985. 53—55. о 256