A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

Eggyel kevesebb lyukat váj'tak körben a földbe, mint ahányan játszottak, a kör közepére pedig egy nagyobb lyukat csináltak, amibe a süllőt bele kellett hajtani. A játék elején kiválasztották a kanászt, aki az egyik játékos által elütött süllőt elment keresni. Ha megtalálta, botjával igyekezett a középső lyukba terelni, amit a többiek igyekeztek megakadályozni. Közben a játékosok botjuk végét egy-egy lyukban tartották, s ügyelniük kellett, hogy a kanász az üresen hagyott lyukba bele ne tegye a saját botját, mert akkor szerepet kellett cserélniük. ,,Ha nem találta a süllőt a kanász, akkor mondta: — Sós a lukam, szabad a disznót keresni! Ha hamarabb megtalálta a kanász, mint aki elment keresni, akkor sikerült a süllőt belekergetni, akkor beletehette a botját a másik lukába. Akkor az maradt a kanász. Azt amikor belehajtotta, középre, annak is kellett vigyázni, aki elütötte, hogy a kanász nehogy bedugja a lukába a botját, mert akkor amannak kell a süllőt keresni." (Újszászi János) A süllőzést pásztorkodás közben játszották, fiúk, lányok vegyesen. Talán érdekes megemlíteni, hogy a játékok közül legelsőként szinte minden adatközlő erre emlékezett. A csülközés szabályai a Tápén játszott változathoz hasonlóak lehettek, pontosan azonban már nem sikerült rögzítenem. ,,Akkó vót a csülök. Hát parasztnak mondom, ilyen darab fa. Akkó azt lehetett háromnak, négynek játszani. Kimentünk a kocsiútra a tanyán, vagy a szőlőbe és akkó ilyen bot vót, ütöttük vele a csülköt, azt áfát el. Akinek sikerült... az vót a játék." (Újszászi Jánosné)

27 Fiúk is, lányok is karikáztak, rossz kerékabroncsot hajtottak bottal, versenyezve, ki bírja tovább, ki bírja gyorsabban. Az elbújásos játékok közül a legáltalánosabb a hunyózás volt. ,,Kiszámoltuk, ki a hunyó. Azt akkó az egy fához állt, olvasott mondjuk tízig, húszig. Addig el köllött bújni. Akit leghamarabb megtalált, az lett a hunyó." (Újszászi János) Játszották ennek a játéknak az opaszolás néven ismert változatát is. A hunyó kijelölt helyre: fához, falhoz, ajtóhoz állt, a többiek pedig elbújtak. ,,Opasz-fa volt az iskolában. Ott számolt a hunyó, 50—100-ig. Opasz, aki el nem bújt! Akkorára mindenki elbújt. Öten-nyolcan játszották. Akit meglátott a hunyó: Opasz, Pista! Ha valaki leopaszolta, ő maradt a hunyó. Ha felinél többet megtalált, akkor az volt a hunyó, akit először leopaszolt." (Túri Kiss Györgyné)

28 A kézügyességi játékok közül a gombozás és a kókázás voltak a legnépszerűbbek a fiúk körében. A gombozást kétféleképpen játszották. Az egyik változatban húztak egy vonalat, s arra dobták egymás után a gombokat. Aki eltalálta a vonalat, az már nyert, övé lett a többi gomb is. Ügyesebb játékosnak egy kalapra való nyereménye is összegyűlt. Csapni pénzzel is, gombbal is lehetett. Ketten-hárman játszották. Egyszerűbb változatában ha a falhoz csapott pénzdarab a számra, esett akkor nyert, ha fejre, vesztett. A vesztes pénzt tett be. Másik változatában a pénzt, vagy a gombot szintén a falhoz csapták. Az első gomb távolságához mérték azután a többit is. ,,Vót a régi kétfilléres, abból csináltunk, úgy hívták, rajtcsúzli. Rátettük egy csavarra, azt akkó lyukasztóval megütöttük az akkó olyan púpos vót. Kiválóan tudott ugrani, ha a falra ütöttük. Nagyon örültek az asszonyok neki, mert sok gyerek leverte a meszet is. A rajtcsúzlival nagyon jó vót csapni, mert a gombbal nem mindegyikkel vót jó. Úgy hívtuk: — Gyere csapni! Csinálták ám pénzre is, mikó mán nagyobb gyerekek vótak." (Újszászi János) Nyerni megegyezés szerint lehetett. Ha a két gomb közötti távolság ,,egy bök vót, két gombot kellett fizetni— attól függött, hogy vótak megegyezve. Ha rásikerült, hogy csak 1 ujjnyi vót, azért meg már három gombot. Az arasztért meg egy gombot. Ha nagyobb vót a távolság, akkó semmit se."

29 (Újszászi János) 27 Vö.: TÖRÖK JÓZSEF 1971. 801—802., BÁLINT SÁNDOR 1980. 48. 28 Vö.: PAPP IMRE 1968. X/b/3—4. o. 29 Vö.: KOVÁCS JÁNOS 1901. 422. „falhoz vető" és PAPP IMRE X/b/11—13. o. gombozás I—III. 257