A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

levágott végeiből. A csongrádi tanyákon is hajtották madzagostorral a csigát, amely keményfából készült.

11 Tavasszal, mikor a böjti szelek megérkeztek, sárkányt készítettek. A sárkányok váza nádból készült, amit selyempapírral, vagy újságpapírral vontak be. A papír széleit kovásszal ragasztották le. Szakállára, farkára keskeny papírcsíkokat kötöttek. Igen kedvelt volt a nemzeti színű szalagokkal feldíszített sárkány. A sárkány testét ritkán díszítették, ha mégis, akkor szintén nemzeti színű papírral vonták be. A leggyakoribb a hatszögletű sárkány volt, de ismerték a rombusz alakút is. Meghajlított fűzfavessző volt a váza a szitafejű sárkánynak, ami nevét onnan kapta, hogy a levegőben szitáló mozgást végzett. Volt olyan fiúgyermek is, aki hétfejű sárkányt is készített, olyan módon, hogy a hatszögletű sárkányfej minden sarkára egy-egy újabb fejet erősített, a középső fej vázának meghosszabbított végeire.

12 A tanyai gyermekek labdái tehén-, illetve lószőrből készültek. „Labda vót, de rugdosni még akkó nem nagyon rugdostuk, még akkó nem is hallottunk, meg nem is tudtunk rulla, hanem hát mán láttuk áztat, hogy ilyen iskolás kislányok, hogyha begyüttünk valamiér a városba, hogy dobálták egymásnak a labdát, kapkodták, meg minden. De mink nem tudtunk hozzájutni labdahon. Azt is, hogy hogy csinátunk? Tavasszal, mikó a téli szőrt váltották lefelé a szarvasmarhák, mentünk az istállóba, oszt vót vakaró, amivel tisztán tartották, meg vakarták a szüleink mindig, oszt akkó vakartunk ilyen csomó szőröket lefelé. Két-három hétbe is beletelt, mire átváltott a tavaszi meg a nyári szőrre. Azt a szőrt megvizeztük, vittük a kúthoz, a kútná vót vályú, akkó áztat göngyölgettük össze, vizeztük, addig-addig göngyölgettük, hogy az a szőr összeát. Ha kevesebb vót a szőr, kisebb labdát csinátunk, ha több vót, ilyen nagyot is." (Ornyik Sándor) A szőrlabdát egymásnak dobálták, falhoz, földhöz ütögették, jól pattant. Volt, aki a szőrlabdát rongyba is belevarrta. Lányok játszották a cérnalevevő játékot. Két lány egymással szemben állva, bizonyos szabályok szerint egy összekötött madzagot vett át egymás ujjairól. Jó kézügyességet és nagy figyelmet kívánt ez a játék. A különböző madzagformáknak meghatározott neve volt: bölcső, híd, háló. Végezetül azokat a játékszereket említem, amelyek egyik csoportba sem illeszkednek szorosan. Ilyen a hinta, amely minden tanyaudvar képéhez hozzátartozott, kötéllel a fára erősített kis deszkaülőke formájában. Nagyobbacska gyerekek aratáskor ,,fügefészket", azaz aratókoszorút fontak a búzakalászokból, az ügyesebbek kérésre másoknak is. A lakásdíszül szolgáló kalászfonat szentelmény jellege elhomályosult. Az egyes játékszerek készítésének megvoltak a maguk fortélyai, egyedi változatai. A gyermekek körében is voltak kiemelkedő kézügyességű, találékonyabb, ötletgazdag fiúk, lányok, akik kérésre szívesen készítettek pajtásaiknak is játékokat. Ilyen volt pl. Újvári Pál, aki ma is meglepi unokáit egy-egy régi játékkal, s a csongrádi múzeum gyűjteményét is több rekonstrukcióval gyarapította. Ugyanakkor az elkészült játékokat a gyermekközösség megbírálta, pl. a kislányok a rosszul sikerült rongybabát szégyellték a többiek előtt. A játékkincs továbbiakban ismertetésre kerülő része a kötött népi játékok összefoglaló csoportjába tartozik. Közös jellemvonásuk, hogy állandósult cselekményt, szöveget, dallamot, szabályt tartalmaznak^ ugyanakkor tartalmi sajátosságaik alapján további alcsoportokba sorolhatók.

13 11 A játékot Kiss LAJOS is leírja Vásárhelyről. 12 A sárkánykészítést és a sárkányformákat KISS LAJOS írta le szinte páratlan részletességgel 13 GAZDA KLÁRA 1980. 135. 251