A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

III. Mozgásos vagy testedző játékok A testgyakorló, virtuskodó játékok indítéka az erőben, ügyességben, gyorsaságban való erőpróba, illetve versengés. Főként fiúk játéka volt jószágőrzés közben a cigánykerekezés, a bukfencvetés, amit felváltva, versenyezve mutattak be. A csillagrúgáshoz két fiú kellett : az egyik hanyatt feküdt, a másik fölé hajolt, s egymás lábát megfogva, bukfencezve haladtak.

14 A bakugrás szintén fiúk játéka volt, ketten játszották. Egyikőjük előrehajolt, a másik pedig igyekezett szétterpesztett lábbal keresztülugrani rajta. A lócázást legalább 5—6 fiú játszotta. ,,Egyik odaállt a falhoz. Akkor a másik odatette a fenekihez a fejit, hárman, négyen. Oszt akkor a többiek ugrottakföl, azt ugrottak rá. Mondjuk játszottuk nyolcan. Egy a falhoz állt, három meg úgy. Az a másik négy meg ráugrott arra a háromra, hogy melyik bírja tovább. Lóca-e mán? Azt akkor aki alul vót, azt mán nem bírta, akkor mondta, hogy lóca, azt akkor leugrottak róla. Akkor aztán csinálta a másik banda. Jó játék vót, én szerettem. Vót olyan, aki nekiszaladt, de nem bírt felugrani, azt röhögtük." (Újszászi János) A lovazást is inkább fiúk játszották, jószágőrzés közben. Egymást madzaggal fölkantározták, fűzfagallyból zablát is csináltak, s ugyanúgy bántak az így felszerszámozott „lóval", mintha igazi lett volna. Az ostorozásnál többen jó erősen megfogták egymás kezét, s kanyarogva futottak. A sor elején álló játékos volt az ostoros, a végén pedig a csapó futott, aki könnyen г я ç> h s ъ X Á 1 . î 3 * г G J I t 2_ Ь À 1—, 10. Sántaiskolák. 14 Vö.: PAPP IMRE 1968. X/b/8. о. 252