A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

volt a gólyaláb. Két hosszú botra kb. 50 cm magasságban „prímet" szegeltek, azon lépkedtek. Télen kedves idó'töltés volt a korcsolyázás. A korcsolyát házilag készítették. Lábfej hosszúságú fadarabot háromszögletűre faragtak, úgy, hogy a fel só' széle 3 ujjnyi széles volt, míg az alsó ,,éle" kb. 1 ujjnyi. Aljára hosszanti irányban vastag drótot erősítettek, orrára, sarkára madzagot kötöttek, amit kis fapálcika segítségével csavartak szorosra a cipőn. Általában egy korcsolyát használtak, ha egy párat kötöttek fel, akkor güsztönnyel (kb. másfél m hosszú, szöges végű bottal) hajtották magukat. A boltban vásárolt korcsolya szenzációszámba ment, 60—70 év távlatából is emlékeznek arra, kinek volt ilyen. ,,Korcsolyáztunk sokszor éjfélig is. De akkor a korcsolyát maga csinálta az ember, fából. Arra vót egy vastag drót erősítve és úgy vót felkötve madzaggal a lábára. Egy szöges bottal a lábunk közt rúgtuk magunkat, azt olyan sebesen mentünk a korcsolyával! Harminc gyerek is vót ott a nagy jégen. Versenyeztünk, ki tud jobban menni." (Újvári Pál) Készítettek fakutyát is, amit két güsztönnyel hajtottak. Barkácsoló kedvű fiúk próbálkoztak kormányozható szánkó elkészítésével is. A szánkót a kisebbeknek édesapjuk készítette szintén házilag, fából. A '30-as évektől egyre több készen vett talicska, kocsi, tank és játékautó került a tanyai gyermekek játékai közé is. A legegyszerűbb játékfegyver volt a sárpuska. Ez nem volt más, mint kerekre formált, alján bemélyített sárdarab, mely földhöz csapva nagyot pukkant.

10 Veszélyes volt a kulcspuska, amit gyufaméreggel sütöttek el. A papírpuska újságpapírból hajtogatott, veszélytelen, durranó hangot adó játékszer volt. A krumplipuska vastagabb libatollból (szárnya tollából) készült. A levágott tolldarabba kis fatolókát faragtak, aminek a segítségével a vékonyra vágott krumpliszeletből nyert „golyókat" kilőtték. A bodzapuska az előzővel azonos elven működött, kócot, rongydarabot, papírgalacsint töltöttek bele. Játszottak csúzlival is, amely ma is ismert, veszélyes játékfegyver. Kedvelt volt a nyílpuska, amit fűzfavesszőből hajlítottak, két végét pedig madzaggal vagy dróttal kötötték össze. A nyílvessző egyik végén kicsit bevágott nádszál, vagy vessző volt, másik végébe szöget erősítettek. Falra rajzolt körbe, vagy más kijelölt célba lőttek vele. Ugyancsak a célbatalálást gyakorolták az ostor végére kötött kavics, vagy göröngy eldobásával is. Vásárban fapuskát is vettek, ezek mintájára a nagyobbacska fiúk maguk is faragtak hasonlót. Vállukra vették, háborúztak vele, közben csak úgy „szájjal pujfogtak" hozzá. Jószágőrzés közben a pásztorfiúk összetett markukkal ,,pittypalattyoztak". Ujjaik mozgatásával szabályozták a markukba fújt levegőt, madárfüttyre emlékeztető hangokat kicsalva belőle. Akácfalevelet, zöld búzasást, fűszálat ujjuk közé szorítva sípoltak. A fésűre tett selyempapír harmonika gyanánt szolgált. Libatollból, nádból sípot, tavasszal fűzfafütyürűt készítettek. Fél dióhéjra cérnával gyufaszálat kötöttek, s az így készült ,,csettegővel" kisebb testvéreiket szórakoztatták, bosszantották, ízekből szárhegedűt készítettek, amit megnedvesítve lehetett megszólaltatni. A bungattyú, vagy búgattyú készülhetett kis falemezből, vagy nagyobb gomb felhasználásával is. A falemezt madzagra erősítve, fejük fölött pörgetve idéztek elő zúgó hangot. A gombot pedig a két lyukon átfűzött madzag segítségével pörgették, úgy szólaltatták meg. A régi, fából esztergált cérnaorsók végei alkalmasak voltak pörgettyű készítésére. Hegyes pálcikát faragtak bele, azzal pörgették asztalon, vagy más sima felületen. Vásárokon árulták a jojót, de otthon elkészítették az ügyesebbek, szintén cérnaorsó 10 Vö.: Kiss LAJOS: Hukkozás. In: Gyermekjátékok Vásárhelyen. KOVÁCS JÁNOS is említi Szegedről, mondóka kíséretében. 250