A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

Különféle játéképületeket, építményeket is összerakosgattak pásztorkodás közben, vagy a tanyaudvaron, a ház körül. ,,Gyufásskatulyából vertünk ki sarat vályognak. Megszáradt, abból beépítettünk egy kis házikót. Üveglapot tettünk ablaknak, akkó valamibű, keménypapírbú tettünk ráfödelit. Tettünk bele — csináltunk kukoricaszárbú ökröt, vagy babát csináltunk, akkó babaágyat. De ez mind kukoricaszárbul, kukoricahajbul vót, meg amit össze tudtunk szedegetni." (Újvári Pálné) Kukoricamorzsolás után a csutkákat egymásra rakosgatva istállót, ólat építettek, amibe csutkából, ízikszárból készült ökrök, tehenek kerültek. A kukorica szárából is építettek házat, egész tanyaudvart rendeztek be gémeskúttal, vályúval. A kislányok sárból, cserépből katlant építettek, amin fűszállal, papsajttal, vízzel főzőcskéztek. A legegyszerűbb bababútorokat а mezőn szedett bogáncsból ragasztották össze. Székeket, asztalt, ágyat, fotelokat lehetett belőle készíteni. A tartósabb bababútorokat gyufásskatulyából, papírdobozból csinálták. A szarkaláb virágával szőnyeghez hasonlóan borították be a földet: ,,...összedugdostuk és olyan hosszú láncot csináltunk belőle, mondjuk úgy 20—30 centit. Akkor tettünk egy másik olyan hosszút mellé. A mezőn mindig csináltunk olyan sima részt, akkó beborítottuk és úgy nézett ki, mint egy szép szőnyeg." (Újvári Pálné) 8. Négyökrös szekér kukoricaszárból. Újvári Pál készítette 1986-ban. Tari László Múzeum Az 1930-as években már előfordult, hogy a szülők babasarkot rendeztek be kislányuknak. A kis bútorokat fából fabrikálták, amit azután bársony darabokkal „kárpitoztak". Jobb híján a kislányok tört tányér darabjaiból, más limlomból raktak ki asztalt, „telázsit". Nagy becsben tartották a vásárokon árult, asztalosmunkával készült, festett bababútorokat. A játékszerek egy része a munkába nevelődés eszköze is volt. A gyermekek kicsiny koruktól kezdve részt vettek a családi munkamegosztásban, s szüleik tevékenységét játékaikban is igyekeztek utánozni. ,,Amit édesapánktól láttunk, azt csináltuk úgy gondolatba, meg azután beszédbe, meg minden. Meg aztán a tanyai gyereknek nem volt sok ideje, mikor mán nagyobb vót. Mert mikor 5 évesek vótunk, már akkor őrizni kellett azt a pár tehenet. Két tehene meg két bornyúja volt édesapámnak... meg azután a malacokat, a disznókat. Úgyhogy ezzel foglalkoztunk, úgyhogy játék nem sok vót." (Ornyik Sándor) A gyerekek által készített játékszerek között talán éppen az említettek miatt szerepelnek szép számmal a gazdasági és munkaeszközök kicsinyített másai. A kisfiúk kukoricaszárból vályú]t, jármot faragtak, gereblyét, hengert és más szerszámokat. Az ostort, ami félig játék, félig munkaeszköz volt, többnyire maguk készítették 248