A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei

A jazygok a temetőikben eltemetettek számából ítélve nem alkottak nagyobb települést, hanem sok helyen hagyták hátra emlékeiket szétszórt település formájában. Ez az oka, hogy Zombor területéről eddig már 5 biztos lelőhelyről ismerjük hagyatékukat. A hunokkal beköszöntő nagy népvándorlás korából, mely egymás után zúdítja népeit Magyarországra, a zombori határból csak a Kukula téglagyárból maradt fenn emlék. Az ott talált gazdag mellékletes csontváz a VII. század utolsó évtizedeire datálható és fajilag az avarokhoz tartozott. A népvándorlás kora Zombor múltjában eddig a legcsekélyebb számban van a leletek közt képviselve, pedig egészen biztos, hogy a terület rendszeres kutatása éppen ebből a korból igen sok lelőhelyről adna anyagot. Amilyen szegényes Zombor a népvándorlás korából származó emlékekben, ugyanilyen szegény az Árpád-kori leletekben is. Okleveleink a helységek egész sorát említik, de még a helyüket is alig tudják megállapítani. Az Árpád-házi uralkodók idejéből eddig az éremleleteken kívül más régészeti emléket alig ismerünk. Feltűnő ez már azért is, mert a mohácsi vészt megelőző időkből több leletet ismerünk. A város belterületén a Kukula téglagyárban és a Flórián utcában XV. századbeli leleteket találtak, melyek a zombori múzeumban vannak. A leletek telepre vallanak, tehát egészen biztos, hogy az emlékek a középkori Czobor-Szentmihályból valók. A két lelet tanúsága szerint Czobor-Szentmihály a mai Zombor helyén állott s ezzel Zombor névadójának helyzete végleg nyugvópontra jutott. Zombortól északkeletre a középkorban egy Sáp nevű falu állott. Okleveleink főleg az Anjouk idejében említik, amikor az óbudai káptalanhoz tartozott. A XV. század elején elpusztult és neve csak a török hódoltság korában tűnik fel újra az elszlávosodott Sáponya alakban. Az okleveleinkben említett Sáp a mai Sáponyával azonos és ezt az ott talált leletek is igazolják. Bár az előkerült régészeti anyag nem alkalmas arra, hogy korukat egészen szűk időhatárok közé szorítsuk, kétségtelen, hogy a török hódoltság előtti időből származik. Általános magyar régészeti szempontból is figyelemre méltó eredményeket hozott Zombor területén az első nagyobb ásatás, amelyet a Horthy Miklós Tudományegyetem Embertani Intézete végzett 1943-ban Bükkszálláson. A repülőtér munkálatai során mintegy 150 sírból álló temetőt tártak fel. A temető kora a sírokból előkerült mellékletek és érem (II. Ferdinánd 1637) tanúsága szerint a XVII. század. Bükkszállási régebben Bukovácznak hívták, de ez csak török hódoltság után keletkezett s így a feltárt temető nem tartozott hozzá. A mai bükkszállási határban a török hódoltság alatt még volt egy Szelencse nevű település, amely mint tudjuk 1703—1711 között pusztult el. A feltárt bükkszállási temető minden valószínűség szerint ehhez a Szelencse faluhoz tartozott. További kutatás lesz hivatva eldönteni, hogy a középkorban szereplő Szőllős (Zewlews) azonosítható-e Szelencse nevével. Kétségtelenül középkori település van a Paphíd közelében a Kuszának nevezett dombon. A helyszíni szemle és a próbaásatások folyamán tett megfigyelések minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy itt a mohácsi vészt megelőző időkben templom állott. A földig lerombolt templom helyét biztosan jelzik az ott található téglatöredékek és az azt körülvevő temető sírjaiból előkerült csontvázak. A templom környékéről a XV. századból származó kályhaszemeket hoztak be a múzeumba, melyek a falu települési helyét mutatják. A tervezett ásatás sok nyitott kérdésre fog fényt deríríteni, de már most is biztosak vagyunk abban, hogy a kliszai település már az Árpádok korában megvolt — éppenúgy mint ahogy a zentai Paphalmon tapasztaltuk — 200