A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei

tatások következménye, hogy Zombor településtörténetét a rendelkezésünkre álló emlékek alapján nem lehet megírni, csupán adatokat lehet közölni. Végleges formába öntve Zombor településtörténete még hiányos lesz és az elkövetkező rendszeres kutatás eredményeinek figyelembevételével egészen új megvilágításba kerül. Amíg kellő anyag nem áll rendelkezésünkre, minden ilyen irányú munka jószándékú kísérlet lehet csupán. Az eddig előkerült régészeti leletek tanúsága szerint Zombor területén a neolitikum végén jelenik meg az ember. A Bácskai Múzeum Zombor—Bajsa—Duboka lelőhelyről őriz péceli (bádeni) kultúrába tartozó leleteket. Nem nagy anyagról van szó, de a további kutatás biztos eredménnyel kecsegtet. A lelet tanúsága szerint tehát a Krisztus előtti III. ezred közepén már lakott volt e hely. A péceli kultúrát hordozó nép — legalábbis egyes területeken — már ismerte a rezet, de nagy értéke miatt csak ékszer gyanánt használta. Krisztus előtt 1900 körül a réz és ón vagy antimon keverékéből születik meg a sokkal erősebb bronz, melyet a bronzkori kultúrák terjesztenek el. Ennek a kornak korai emlékeit eddig még nem ismerjük a város területéről. A késő bronzkort a bükkszállási sírlelet képviseli, melyet 1943-ban tártak fel a repülőtér építése alkalmával végzett földmunka során. A lelet két agyagedényből és egy díszített bronz fokosból áll. Zombor—Sáponyán és Bukováczon, a mai Bükkszálláson a korai vaskorba nyúlik vissza a település. Sáponyán a Bikár-szálláson találták azt a bronzleletet, amelyet Frey Imre szóvá tesz a Zombor történetéről írt tanulmányában. Bukováczon ebbe a korba tartozó két urnát találtak, melyet a Bácskai Múzeum őriz 3360, 3361 leltári szám alatt. Mindkét lelőhely népe már ismerte a vasat. E leletek kora Krisztus előtt a X—

IX évszázad; a kultúra hordozója az illyrség. A fiatalabb vaskort egy Zombor belterületén előkerült edény, a külterületen a bükkszállási edények, a bezdáni-úti és a gradinai szállásoknál talált kelta pénzek képviselik. Valamennyivel foglalkozik Frey Imre az említett tanulmányában. E gyérszámú lelet is mutatja, hogy Krisztus előtt kb. 400-tól időszámításunk kezdetéig is volt település Zombor területén. Krisztus születése táján jelennek meg Magyarországon a szarmata-jazygok. E nép hullámának áradata a megye székhelyére is eljutott. E korban temetkeztek a Gombos felé vezető vasút mentén a Mosztonga patak egyik nyúlványa mellett emelkedő halomba. Frey szerint a Mérő téglagyár, Thim téglaégető és a Szemző kerttel szemben lévő téglatelepen is kétségtelenül kimutathatók a szarmaták emlékei. Mind a négy lelőhelyen csak a temetőre van biztos adatunk. Nagy lépéssel vitte előbbre a szarmata kor lelőhelyeinek kutatását a Magyarút mentén most napfényre jutott szarmata telep. Lelőhelye az a mintegy 200x120 méter kiterjedésű halom, amely a Mosztonga partján van. A még most is tartó útátvágási munka során 15 méhkas formájú agyagkitermelő, majd hulladék befogadására használt gödröt és 6 lakóházat bolygattak meg. A Magyar-úti telepen a szarmata kor háztípusának egy újabb formáját találtuk meg. Nagyméretű átlag 3—4 méter közötti alapterületű, megközelítőleg kerek alaprajzú. 150—200 cm mélységű méhkas formájú gödröt ásott a telep lakója. A gödör sarkán a házalap szintjénél 50—80 cm-rel magasabb szintben kerekalakú kemence állott. Tűzpadja letapasztott és kiégett. A ház alapja egy esetben volt csupán letapasztva, többinél az alapot csak a simára egyengetett föld jelezte. Pontos megfigyelések hiányában nem tudjuk rekonstruálni a tetőszerkezetet, de az alaprajz formája azt mutatja, hogy a tetőszetkezet megegyező lehetett Marcus Aurélius császár diadalívén ábrázolt köralakú nádtetős szarmata kunyhókéval. A Magyar-út mentén elterülő telep az első az országban, ahol jogosan beszélhetünk szarmata faluról. 199