A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei

összefoglalás A Zombor-Bükkszálláson 1943-ban megmentett temető régészeti anyagát 1944ben feldolgoztam. E feldolgozásból az alábbi összefoglalást adom az eredeti szöveg alapján : A repülőtér építésénél előkerült nagy sírszámú soros temetőből 145 sír adatait rögzítették. A temető bolygatott része legalább 300 sírból állott. Erre utal a sírszám nélküli antropológiai anyag és a kubikusok által a szentesi múzeumba vitt viselettartozékok száma, amelyek szintén a zombori múzeumba kerültek, és 4321—4412 szám alatt vétettek leltárba. A halottakat keresztény módon, nyújtott helyzetben, a mellén összefont karral vagy kinyújtva temették el, legtöbb esetben К—Ny, illetve DK—ÉNy tájolással, a lábnak kelet, illetve délkelet irányba való fektetésével. A 145 sírból a koporsóra utaló tartozékokon kívül 44 sírban figyeltek meg ruházati, illetve viseleti darabot. A női viseletek közül legnagyobb számban a kontyhoz tartozó hajtűk maradtak meg bronzból (14 sír) és vasból (6 sír). Legtöbbször egy, néha több tű szolgált a haj összefogására. A 7—8 cm hosszú bronztűk két formát mutatnak : gömbös fejűek, illetőleg ez alá applikált félgömb formájú korongok, ritkán egész gömbökkel (85. sír). A tűk a legegyszerűbb tömegáruk. A fejdíszhez tartozott a párta, a koszorú, amely azonban a leletek gyér volta miatt nem volt általánosan kialakult szokás, illetőleg korhoz, állapothoz kötöttnek látszik. A spirális pártadíszek szinte teljesen hiányoznak, helyettük a kétágú fonott bronzhuzalhoz horgolt, hurkosán átfont fonalpárták jellemzik. A fejdísz fő ékessége az apró cyprea kagyló volt, amely 3 sírban került elő, de a meg nem figyelt sírokban is bőségesen volt gyakran 20—30 darabbal. A cypreánok feltűnése a viseletben nem kormeghatározó jellegű. Legkorábban a szkíták anyagában jelentkeznek, majd a X—

XII. századi síroknál találjuk meg, legtöbbször gyöngysor közé fűzve. A XVI. századtól ismét divatba jön, elsősorban a déli-délkeleti eredetű kard tőrhüvelyes borításánál, nyakéknek, fejdísznek, elsősorban a Kárpát-medence déli területein. A gyöngyviselés a fiatal lányokat illette. 8 sírban fordult elő kék, zöld, fehér aprószemű gyöngy. A gyöngyök teljesen azonosak formában és színben, egyazon piacról szerezték be a kis választékból. Leggyakoribb tartozék a füles pityke, 17 megfigyelt sírból került elő, legtöbbször 4—6, néha ennél több példányban. Nem köthető nemhez, mert a női mentének, a férfi mellénynek egyaránt tartozéka, esetleg nagyságbeli különbség lehet köztük. A bukováci anyagban feltűnően nagy az egyöntetűség, kivétel nélkül ónból készültek, belül üresek, silány tömegáruk. A női mente díszítésére szolgáltak a félgömb alakú bronzlemezek, az ólomból lapított kerek díszek, a préselt virágmintás bronz rozetta, továbbá az egészen kisméretű láncdarabkák, amelyek háromszögletű lemezből kivágott díszek összekapcsolásában játszottak szerepet. A mente-, illetőleg a nadrágviselettel kapcsolatosak a bronzból, vasból készült páros kapcsok, amelyeknek jelenlétét 8 sírban figyelték meg. Törékeny voltuk feltételezi, hogy használatuk általános lehet. Vascsat mindössze a 122. sírban feküdt. A temetőben egyetlen gyűrűt találtak, a 71. sírban. A vörösrézből készült pecsétjén levő bekarcolt díszítés XVI. századi formát mutat. Koporsókra utaló szögeket csupán 4 sírban figyeltek meg, a koporsók a legegyszerűbb faládák, kovácsolt egyenes vasszögekkel, illetőleg kisméretű vaskapcsokkal összefogva. A temetőben eltemetettek viseleti ruhatartozékai azonos kort képviselnek, nincsenek meg azok a nagy társadalmi különbségek, amelyek a kort jellemzik. Az elte196