A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között MAROSVÁRI ATTILA (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) I. A szakmunkásképzés korszerűsítése 1956 után 1958-ra konszolidálódott az ország kül- és belpolitikai helyzete. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak hatalomra jutásától kezdve elsődleges gazdaságpolitikai célkitűzése — tanulva az 1956-hoz vezető politika hibáiból — az életszínvonal dinamikus növelése volt. Ennek érdekében 1956 után megkezdődött a gazdaság fennálló rendszerének átalakítása. A nehézipari beruházások drasztikus visszafogásával, a fogyasztási cikkeket előállító üzemek szubvencionálásával, a mezőgazdaság intenzív fejlesztésével kiegyensúlyozottabbá vált a termelés és a fogyasztás kapcsolata, ami meggyorsította a konszolidációs folyamatot. A gazdaságpolitika korrekciójával párhuzamosan sor került a szakoktatás fennálló rendszerének átalakítására. Az Elnöki Tanács 1957. évi 5. sz. határozatával életre hívta a Munkaügyi Minisztériumot. Ezzel egy időben a kormány megszüntette a Munkaerőtartalékok Hivatalát, s az addig irányítás alá tartozó iskolákat és intézeteket a Munkaügyi Minisztérium (MÜM) felügyelete alá helyezte.

1 A képzéssel kapcsolatos feladatokat ettől kezdve a MÜM Szakoktatási Főosztálya látta el. A MÜM még 1957-ben lényeges változtatásokat hajtott végre a szakoktatás területén. Megszüntették a iparitanulók számára 1952-től előírt kötelező egyéves szakmai gyakorlatot,

2 ezzel megszűnt a vállalatok foglalkoztatási kötöttsége, ami hozzájárult a tanulókkal szemben minőségi követelmények fokozásához. Ez kedvezően hatott a vállalatok munkaerő-összetételének alakulására is. Megváltoztatták a munkaerő-tervezés addigi gyakorlatát. Ettől kezdve nem központilag döntöttek a beiskolázási keretszámokról, hanem a tényleges vállalati igények alapján tervezték a tanulólétszámot. Ezt segítette, hogy a tanulóknak felvételre nem az iskolákban, hanem a vállalatoknál kellett jelentkezniük.

3 A megváltozott beiskolázási rend nemcsak a helyes képzési arányok kialakításához járult hozzá, hanem — a vállalatok felelősségének megnövekedésével — az oktatás minőségére is jó hatással volt. A vállalatok ugyanis érdekeltté váltak abban, hogy milyen felkészültségű szakmunkásokat kapnak az iskolától. Ez részben arra ösztönözte a vállalatok vezetőit, hogy rendszeres kapcsolatot tartsanak az iskolákkal, részben pedig arra, hogy a lehető legkedvezőbb feltételek (tanműhelyek, gépek, szerszámok) biztosításával hozzájáruljanak az oktatás eredményesebbé tételéhez. Ezt segítette a MÜM azzal, hogy — az alapképzési rendszer bevezetésével — átszervezte a tanműhelyekben folyó gyakorlati oktatást. Ez azt jelentette, hogy a tanulók csak a gyakorlati alapképzés időszakában (általában 1 évig) voltak az intézeti tanműhelyekben. A II. és III. évben oktatásuk a termelőüzemekben — leendő munkahelyükön — történt, ahol az intézeti 1 Magyar Közlöny, 1957. jan. 26. 35. 2 MTH Közlöny, 1952. jún. 25. 106—107. 3 Vass István—Ferencz László 1966. 13. 347