A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

szakoktatók irányításával az üzem profiljának megfelelő munkákon szerezték meg a szükséges gyakorlati ismereteket. A változtatás együtt járt a képzés tartalmi átszervezésével. A korábbi évek termelési tervei helyett — amelynek végrehajtása során a tanulók az üzem tervcéljainak megfelelő, s az oktatás szempontjait általában figyelmen kívül hagyó konkrét termelőmunkában vettek részt — olyan oktatási-termelési tervet írt elő a minisztérium, „amely az alapképzésnek megfelelő műveleteket tartalmazó egyszerűbb gyártmányok elkészítésével kellő időt biztosított a szakmai munka alapfogásainak sokoldalú begyakorlására (az operatív-komplex rendszer érvényesítésével).

4 Módosultak a képzéssel szemben támasztott elvárások is. A mennyiségi mutatók helyett előtérbe kerültek a minőségi követelmények. Ennek eléréséhez azonban nemcsak a szakképzés, hanem az egész oktatási rendszer modernizálására volt szükség.

5 Az új igények kielégítése érdekében az MSZMP VII. kongresszusán elfogadott határozatában (1959. december 4.) állást foglalt az iskolarendszer megreformálása mellett.

6 A reform előkészítése már 1957—58-tól megkezdődött, s a változások az 1961. évi III. törvényben öltöttek testet.

7 A törvény a szakmunkástanuló-képzést is közvetlenül érintette. Részben azzal, hogy megszüntette ezeknek az iskoláknak az ún. zsákutca-jellegét: biztosította, hogy — meghatározott követelmények teljesítésével, s addigi tanulmányaik beszámításával — a szakmunkásképző iskolát végző tanulók folyamatosan továbbtanulhassanak. Részben pedig azzal, hogy a szakmák igényeinek megfelelően 3 évre emelték a képzési időt,

8 ami jótékony hatással volt az oktatás színvonalára. A képzés ezzel egyenletesebb, arányosabb lett; a megnövelt tanulmányi idő eredményeként pedig lehetővé vált, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatás során elmélyültebb, egyúttal szélesebb körű ismeretek birtokába jussanak a tanulók. A reform már kísérleti stádiumában érintette a makói iskolát. Az 1957—58-as tanév végén megszüntették az addigi traktorosgépész-képzést, a következő tanév elején már mezőgazdasági gépészeket iskoláztak be. Változás nemcsak az elnevezésben, hanem a képzés jellegében, minőségében is bekövetkezett. A mezőgazdaság korszerűsödése olyan szakmunkásokat igényelt, akik a mezőgazdasági technika valamennyi ágában megfelelő jártasságra tettek szert. A kétéves mezőgazdaságigépészképzés ezt a szélesebben értelmezett szakképesítést volt hivatott biztosítani. Makón 1958 és 1961 között képeztek mezőgazdasági gépészeket. Az oktatás kísérleti jellegét jól mutatja, hogy e három év alatt többször módosítottak a képzés eredeti rendjén. Már 1959-ben megváltoztatták az előző évi órabeosztást és tananyagot, az ekkor beiskolázott elsőéveseket más órarend szerint oktatták, mint a korábbi évfolyamot. A másodéves mezőgazdasági gépészek képzése — az év közi változtatások miatt — sajátosan alakult. Május 1. után a tanulókat két részre osztották. A kevésbé jó képességűek számára ekkor befejeződött az iskolai tanítás, s ettől kezdve szakmai gyakorlaton vettek részt, míg a jobb képességűek a június közepén lezajló szakmunkásvizsgáig ún. szerelőképzésben vettek részt. E hat hét alatt számtan kivételével 4 Ugyanott. 5 Közli: Párt dokumentumok az ideológiai és kulturális munkáról. 1962. 5—60. vö.: Nemesik Pál 1958. 1—2. 6 Vass Henrik 1975. 85. 7 Lásd: Törvények és rendeletek hivatalos gyűj'teménye 1961. Bp. 1962. 25—28. vö.: a törvény indoklását: ugyanott, 29—34. 8 Vö. Vendégh Sándor 1984. 83—125., Hencz Aurél 1962. 136. 348