A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Demeter Júlia: Dugonics András „A fazék” című iskoladrámája

borotvaéles eszére a köpönyegforgatáshoz van szüksége. Legfontosabb vonása a számítás ; alakja nem idegen Plautustól, talán a Mostellaria Traniojához áll legközelebb. Fegyverneki nemességgel kábítja Petit, aki —józanul — pecsétes írást kér; az efféle jelenet is több Plautus-műbol ismerős (ott a szolgáknak általában szabadságot ígérnek uraik). Itt azonban az ígéretben kételkedésről nem tudjuk, ki felé vág : vajon Peti bizalmatlansága indokolt-e avagy alaptalan, márpedig a Fegyvernekiről alkotott ítéletünk ettől függ. Talán arról lehet szó, hogy a megvalósulás eltért a szerzői szándéktól. Azaz : Peti a tervnél rokonszevesebb, az atya pedig egy árnyalattal negatívabb lett. Az eredeti tervet érhetj ük tetten a névválasztásban is : a Sohonnai név önmagában is a semmirekellő szolgát jellemzi, a kor ismeretében pedig valószínű, hogy Fegyverneki a nemesi virtust megőrző (feltehetően hangsúlyozottan vidéki) magyar nemes ideálja (a szerző szándéka szerint). Fegyverneki szolgája, Messenio halvány figura marad, csupán nevét örökölte egy másik Plautus-darabból, Az ikrekből. Az iskoladrámák szerzői szívesen írtak vers- vagy kórusbetétet, amely színesítette a darabot, egyszersmind összegezte-kiemelte az erkölcsi tanulságot. Dugonics is többször alkalmazta e megoldást iskoladrámáiban, megfigyelhető azonban egy szembetűnő különbség: két — legkorábbinak ismert — darabjában

24 verselésében is gondosan megformált, fontos dramaturgiai pontokon felhangzó, gondolatgazdag verseket találunk.

25 Plautus-átdolgozásai közül ugyanakkor a két Menaechmiben nincs versbetét, A fazékban ugyan van egy, de jellegtelen és súlytalan. A második szakasz negyedik kinyílásában tizenhat meglehetősen gyenge verssorban örvendeznek a fivérek a talált pénzen. E kórus nem erkölcsi példázat, sőt bizonyos etikai zavar is kitetszik belőle : nincs eldöntve, hogy a más pénzének gondtalan elherdálásakor melyik a hangsúlyos : a pénzgyűjtő fáradságos munkája („Más azért fáradozott") vagy megvetendő fösvénysége („Tsiga gyanánt 'Zugorgott"). A darab olykor buffo-elemeket is fölvonultat. Ilyen mindjárt a többszörös kísértet-jelenet (melynek ötlete esetleg a MostellariábóX — vagy abból is — származik), leginkább a Messenio ruhájában érkező Fülöp alapos elpáholása. Egyébként e rész Petit valamennyi szereplő fölé emeli. Hasonlóan harsány, ugyanakkor betét-jellegű Peti és a szamarát kereső süket Kopasz „párbeszéde". A komédia cselekménye igen fordulatos, gyorsan pereg, ami avatott íróra vall, hiszen a fazék-pénz soványka bonyodalom. A színpadon leggyakoribb a sürgés-forgás és az izgatottság, mely utóbbi nyilván átragadt a nézőseregre is. így a pénz elrejtése előtt illetve közben nem elég a Petit noszogató Fülöp kapkodása, sorra jönnek a hívatlan látogatók is, akiket mind el kell küldeni. A homokpénz megtalálásakor szomorúságot, majd a homok láttán ájulást színlelő Fülöp ügyes rendező: óriási izgalmat és vihart kavar maga körül, ez pedig igazán hasznára válik a színdarabnak. Önmagában is fontos kérdés a fazék-pénz mint bonyodalom helye a dráma struktúrájában. A be-kiásás az I—

II. szakaszban lezajlik, márpedig ez az „öröklött" téma, Dugonicsnak tehát ettől fogva saját leleményére van szüksége. Fülöp a mű geometriai közepén (III. szakasz második kinyílás) eltűnik adószedő körútra, de alakja továbbra is a centrumban marad. A szerző ekkor lendül bele igazán a bohóctréfába. Az addig sem lassú iram felgyorsul, a féktelen komédiázás egyre gondtalanabb, a didaktikus erkölcsnemesítő szándéknak nyoma sem marad. E IV—

V. szakaszban vonul föl a legtöbb szereplő is, így a darab sajátos tablószerűsége is itt a leghangsúlyosabb : valahol erre vezet az út a magyar vígjáték születéséhez. 24 L. a 20. jegyzetet 25 A De vera Christiane pietate... remetéjének hosszú monológja Balassi-strófában íródott. Az Egyiptomi József egyik verse Horatius-óda magyarítása: Demeter Júlia 1986. 356—358. 434