A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

II. Az emelt szintű képzés bevezetése és problémái A szakoktatás fennálló rendszerének átalakítását, a képzés megújítását elsősorban az üzemeknek a termelésbe kikerülő szakmunkásokkal szemben támasztott egyre magasabb követelményei indokolták. A változtatás mellett az iskolák is síkra szálltak. A makói intézet igazgatója Javaslat a képzés fejlesztésére című előterjesztésében már 1963. január 16-án így fogalmazott: „Javaslatunk tehát az, hogy az egész iparitanulóképzés jelenlegi rendszerét be kellene illeszteni az oktatási reformtörvény keretébe, és ennek kapcsán olyan tanterveket és tanmeneteket kellene kidolgozni, amelyek egyenes úton lehetővé teszik az iparitanulók számára a továbbtanulás lehetőségét. [...] a hagyományos iparitanulóképzésen belül is lehetőséget kellene találni arra, hogy az iparitanuló iskolák a szakmai szint mellett általános műveltségben is az érettségi színvonalát biztosítani tudják, és ezáltal a szak-középiskolákhoz hasonlóan kialakuljon egy olyan képzési rendszer, amely a szakmai bizonyítvány mellett a továbbtanuláshoz szükséges bizonyítványt is nyújtja (felsőfokú technikum, műszaki egyetem stb.)"

66 1963. december 9-én a több oldalról jelentkező, egybehangzóan a képzés megújítása mellett síkra szálló igények alapján az MSZMP Politikai Bizottsága A középiskola általánossá tételének perspektivikus terve címmel határozatot hozott, amelyben — többek között — megfogalmazódott a szakmunkásképzés nyitottá tételének és a fiatal szakmunkások közvetlen továbbtanulási lehetősége biztosításának szükségessége.

67 A határozatban foglaltak végrehajtása a MüM feladata lett, amely kidolgozta az emelt szintű szakmunkásképzésről szóló koncepcióját. „Az emelt szintű szakmunkásképzés a szakmunkás-utánpótlás olyan formája — határozta meg a képzés lényegét egy MüM dokumentum —, amely az általános iskolát végzett fiataloknak az átlagosnál magasabb természettudományos, matematikai és szakelméleti tudást nyújt, és ezáltal a fokozottan elméletigényes szakmákban biztosítja a népgazdaság szakmunkás szükségletét. Emellett olyan általános képzést nyújt, amely a végzett fiatalok részére lehetővé teszi, hogy két év alatt a dolgozók szakközépiskolai végzettséget (a szak jellegének megfelelő érettségi bizonyítványt) megszerezhessék."

68 É képzési rendszerben a tanulók hetente egy nappal több elméleti és így egy nappal kevesebb gyakorlati oktatáson vettek részt, mint korábban. A hagyományos képzés 2 nap elmélet, 4 nap gyakorlat (harmadévben 1:5) rendje helyett a 3 nap elmélet, 3 nap gyakorlat (harmadévben 2:4) rendje lépett életbe. Ez azt jelentette, hogy az emelt szintű képzésben részt vevő tanulók elméleti óráinak száma a három év alatt mintegy 430 órával nőtt, ugyanakkor gyakorlati óráik száma 800-zal kevesebb lett.

69 A korszerű természettudományi alapismeretek érdekében új tantárgyként megkezdődött a fizika és kémia tanítása, emellett nőtt mind a közismereti, mind a szakmai tantárgyak óraszáma. Megváltozott az elméleti és gyakorlati oktatás tartalma is. Az új képzési formát a MÜM az 1964—65-ös tanévben — kísérleti jelleggel — 6 osztályban vezette be. 1965—66-ban 26, 1966—67-ben pedig már 133 emelt szintű osztály indult. Míg 1964-ben még csak 250, 1967-ben már 16 964 tanuló, az összes szakmunkástanuló 8,7%-a részesült emelt szintű oktatásban.

70 66 601. irattár. 69/1963. 67 Vö. : Simon István 1975. 25., A magyar szakmunkásképzés fejlődése és korszerűsítésének reformtervei. 1969. 9. 88 Idézi: Vendégh Sándor 1984. 144. vö.: 601. irattár. 256—1/1966. «

9 Vekerdy Tamás 1966. 733—734. 70 Józsa Ödön 1969. 68. 358