A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

sokoldalúsága azt bizonyítja, hogy korszerű képzést kapnak, amely megfelel a szodialista ipar követelményeinek."

61 Az elismerő' szavak azonban nem takarták el a gondokat, a szakképzés struktúrájából fakadó hiányosságokat. Helfrich Nándor említett levele arra is rámutatott — amivel egyébként az intézet tanárai is tisztában voltak —, hogy a szakmunkásképzés adott rendszere miért nem lehetett képes teljes egészében megfelelni a népgazdaság elvárásainak. „Mivel a tanulók felvétele nem válogatás alapján, hanem jelentkezés alapján történik — írta a BMG gyáregységvezetőhelyettese —, így egyre több a közepesnél alacsonyabb képességű fiatal szakmunkások száma. Ez elsősorban nem az intézet hibája, mert mi magunk is meggyőződhettünk arról, hogy az ipari tanulónak jelentkező fiatalok 70%-a 3-asnál gyengébb tanuló az általános iskolában. A tanulók elméleti képzése igen magas színvonalon folyik. Sajnos mivel legtöbb részük gyenge képességű, így nem elegendő részükre a heti kétnapos elméleti foglalkozás, mert képtelenek az anyagot átvenni és megérteni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a fiatal szakmunkások legnagyobb része a munkaselejt során rajzolvasási hibát vét, továbbá az is, hogy a műveletek elvégzésénél önálló gondolkodásuk nincs. Megfigyelésünk az is, hogy a fiatal szakmunkások nagy része az üzemi szakkönyvtárat nem látogatja, nem fejleszti magát tovább szakmailag. [...] Javasoljuk felülvizsgálni az elméleti képzés jelenlegi rendjét — folytatja levelében Helfrich Nándor —, a leadott anyag alacsonyabb szintű legyen, de a követelmény sokkal nagyobb. Javasoljuk továbbá a jelenlegi jelentkezéses rendszer megszüntetését, mert ilyen körülmények között nagyon sok olyan fiatal kínlódja végig a 3 év tanulóidőt, akiknek egyáltalán nincs kedve az adott szakmához, csak azért jelentkezik, mert nem akar a mezőgazdaságban dolgozni vagy segédmunkásnak maradni."

62 A vállalati igények tehát egyfelől azt kívánták meg az iskolától, hogy a képzés során a gyöngébb alapokkal rendelkező tanulók az ismeretek szűkebb körét sajátítsák el, de azt mélyrehatóbban, s úgy, hogy a tanultakat valóban képesek legyenek a gyakorlatban alkalmazni. Emellett — mondhatni, ezzel ellentétben — megjelent egy olyan igény is, amely magasabban képzett, az elméleti ismeretek széles körével rendelkező, kreatív szakmunkásokat követelt. A szakmunkásképző iskolák ugyanis — mint Tímár János, az Országos Tervhivatal Munkaerőtervezési Osztályának vezetője írta — „alig fejlesztik tovább a fiataloknak az általános iskolában megszerzett műveltségét, és így nem teszik lehetővé — egyéni tehetségek esetét kivéve — azok továbbtanulását sem."

63 A kvalifikált szakmunkaerő iránti igényét Makón éppen a BMG makói gyára fogalmazta meg első Ízben. A gyár termékváltása miatt — precíziós malomgépek gyártására tért át — már 1963-ban fölvetette, hogy a makói intézetben indítsanak be egy géplakatos szakközépiskolai osztályt.

64 A Munkaügyi Minisztérium — a Művelődési Minisztériummal egyetértésben — elutasította az iskola ez irányú próbálkozásait.

65 Ebben, egyéb szempontok mellett, közrejátszott az is, hogy ekkor már megkezdődtek a differenciált szakmunkásképzést előkészítő reformmunkálatok. 601. irattár. 20/1965. Ugyanott. Tímár János: 1962. 299—300. 601. irattár. 69/1963., CSMH. 1965. okt. 2. 5. 601. irattár. Jkv. gyűjt. 1963—64-es tanévnyitó jkv. 357