A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

gából az is kiderül, hogy Granatier és Tresnak minden alkalommal jelentős pénzösszegeket kaptak a hazai mozgalom fejlesztésére, támogatására és nem utolsósorban személyes költségeiket is fedezték. Ugyancsak az említett levelezésből tudjuk, hogy Szekerka János is két ízben volt Pozsonyban (1935, 1937—38). Mindkét alkalommal hosszabb időt töltött ott és kapcsolatba lépett az emigrált személyekkel, így Hursan Jánossal.

47 Pluhár Mihály pedig a csehszlovák emigráltak közül Kvasz György ügyvéddel, Czabán Samu kommunista vezetővel tartott kapcsolatot.

48 Pluhár a 30-as évek elejétől (kb. 1932-től) a nemzetiségi mozgalom amatőr színjátszást szervező tevékenysége mellett egyre szorosabb kapcsolatba került az illegális kommunista szervezkedéssel. 1937-ben az orosházi központú szervezkedés leleplezésekor a három békéscsabai letartóztatott mindegyike: Gyuska János, Bartolák András, Pluhár Mihály munkás ill. földmunkás szlovák származású és nemzetiségét soha meg nem tagadta.

49 Ez a tény azt is mutatja, hogy maga a nemzetiségi mozgalom is több irányban puhatolózik. Egyrészt megtalálható az a csoport, amely a törvényes keretek biztosította szűkös lehetőségeket kihasználva a már régi, konzervatív formákba belenyugodva próbálta megtartani nemzetiségét. Ezek zömmel kis- és módos gazdák, akik a népegyletekben, gazdakörökben, olvasókörökben működtek és egzisztenciális, gazdasági érdekeik kockáztatása nélkül élték, csupán az otthonra szabott nemzetiségi életüket. Egy jelentősebb másik csoport az ifjúság tanultabb, olvasottabb és érdeklődőbb része, valamint az inteligencia, az egyházak képviselőit is beleszámítva. Ők tevékenységüket leginkább az egyház égisze alatt fejtették ki. Ez a csoport tudott leginkább továbbfejlődni. Van egy harmadik csoport is. Ezek zömmel a községek, nagyközségek szervezett földmunkásai, napszámosai, törpebirtokosai és szerény körülmények között működő kiskereskedői, kisiparosai. Számos jelét látjuk, hogy ők is érzékenyen reagálnak a belpolitikai eseményekre. 1925-ben Nagybánhegyesen (Csanád m.) öntevékeny földosztó bizottságot alakítottak Tóth János asztalos, Szedlacsek János, Kocsis István, Skrutek István, Tetlák András. Az általuk elképzelt földreform véghezviteléhez, ügyintézéséhez természetbeni és készpénzalapot létesítettek.

50 1922-ben ugyanebben a községben a szociáldemokrata párt nemzetgyűlési képviselőjelöltjének, Marton Lajosnak szónoklatával gyűlést kívántak tartani, ami ennek a pártnak helyi befolyását mutatta. 1924-ben a főszolgabíró engedélyezte ugyanebben a községben a Keresztényszocialista Földmunkások és Földművesek Országos Szövetsége helyi csoportjának megalakítását. A kérvényezők szintén helyi szlovák nemzetiségű lakosok, földművesek. 1928-ban Tótkomlóson azt lehet észlelni, hogy nagyobb autoritása a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének van. 1931-ben Nagybánhegyesen a szociáldemokraták május elsejét akarták ünnepelni. Az iratokból kitűnik, hogy igen erős bázisa volt a pártnak. 1937-ben megalakult a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Agrárpárt Nagybánhegyesi Szervezete, amelynek vezetősége a község módosabb gazdáiból került ki.

51 Zahorán Mátyás három látogatásáról Pozsonyban: 1938. április 20—29; 1937. november 11—16; 1938. február 17. 47 МММ. T. Gy. — Szekerka J. hagy. Szekerka János levelezése. Szekerka János és Hursan János levelezése: 1937. jan. 23; 29; február 25; 1938. IV. 1.; 1938. IV. 2. 48 Molnár Pálr.é—Szekeres Béla 1970. 301. 49 Bálint Ferenc—

G. Vass István 1971. 134—135—136. 50 BmL, Mezőkovácsházi járás főszolgabírójának iratai 4338/1925. 51 BmL, Mezőkovácsházi járás főszolgabírójának iratai 2508/1922, 1409/1924; 2372/1931735/1932; 3986/1933; 2517/1937; 1590/1937; Tótkomlós község elnöki iratai 36/1928—13/1928 ikt. 339