A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

Kerepecky András 1937 februárjában Szekerka Jánosnak írt leveléből részletesen informálódhatunk, hogy a nemzetiségi származásúak is kapcsolatban voltak a jobboldali, sőt a szélsőjobboldali pártokkal. Az egyik módosabb gazda, Macák a Nemzeti Szocialista Párt helyi megalakítója és kapcsolatuk van a „Nemzetakarat Párt vezérével," Szálasy Ferenc őrnaggyal. Ám egy kicsit érthetetlen módon itt került napvilágra, hogy február 19-én, amikor Szálasy Békéscsabán volt, egy Pluhár nevezetű (valószínűleg a börtönből szabadult Pluhár Mihály) a szlovák kérdésben egyezkedni akart vele és kérte a segítségét. Eredménytelenül. Február 23-án pedig arról számol be, hogy Pluhár egy pesti Újság szerkesztőjével került kapcsolatba, aki hajlandó volna az alföldi szlovák törekvéseket fölkarolni, ám döntő irányadó szerepkört vindikál magának. Ez a személy Kövér Ibrahim György (Bp. Rákóczy u. 64.) a „Pesti látnók" című köztársasági politikai lap szerkesztője. Azt is megtudjuk a terjedelmes levélből, hogy az idősebb, konzervatív, illetve tisztán nemzetiségi mozgalmi vezetők mindkét, Pluhár alakította lehetőségtől elzárkóztak. Maximum mint a Slovenska Rodina (Szlovák család) с lapjuk kiadójaként képzelték el, amely ebben az időben éppen válságos időket élt. Kövér Ibrahim Györgynek egy kicsit sértő, hányaveti levelet írtak, amire csak jóval később, úgy két hét múlva válaszolt. Az ekkor kelt Kerepeckylevélből azt is megtudjuk, hogy a Milotay szerkesztette „Magyarság" is foglalkozott a szlovákokkal hasábjain, akinek levélben szintén jól odamondogattak.

52 Mindezek arra engednek következtetni, hogy a szlovákság központi nemzetiségi érdekképviseleti orgánum nélkül, társadalmi, gazdasági helyzetének megfelelően, érdekeinek érvényt szerezni nem tudott. A tisztán nemzetiségi kulturális, politikai célok által vezérelt tudatos nemzetiségi aktivisták azonban elutasítottak mindenféle nem saját, külső pártpolitikai befolyást. Vallva azt, hogy az ő mozgalmuk ne legyen csak a propaganda zászlajára tűzve, hanem azt azok vigyék sikerre, akik sorsukban valóban osztoznak. így inkább alkalmasnak tartották e célok szószólójának és tényleges segítőjének Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes felsőházi tagot. Egy dátum nélküli levélmásolatból tudjuk, hogy megkérik, járjon közbe ügyükben Imrédy Béla miniszterelnöknél. Leírták kérésüket, hogy azokat Szeberényi főesperes memorandumba fogalmazva adja át: „1. Sem a szlovák néphez való tartozás bevallása, sem annak elismerése, hogy őshazánk a mai Szlovákia — ne képezhessen rendőri, csendőri zaklatás tárgyát. 2. A „tót" elnevezés töröltessék el s legyünk „szlovák"-nak nevezve. 3. A szlovák többséggel bíró településeken a hivatalos nyelv legyen szlovák s hivatalnokai is szlovákokból kerüljenek ki. 4. Azokban a településekben, ahol egyáltalán szlovákok élnek legyen mindenféle iskolában — állami vagy egyházi ill. községi — a szlovák nyelv kötelező. Legyenek szlovák nyelvű óvodák. A tanerők legyenek szlovákok. 5. Békéscsaba, Szarvas és Tótkomlós településeken legyen polgári iskola, amelynek tanítási nyelve szlovák. Ezek tanárai bírják a szlovák nyelvet. 6. A csabai gimnázium, Szarvason a tanítóképző és gazdasági iskola legyen átszervezve szlovák tannyelvű intézetekké. 7. A községi jegyzők és a tanárok részére az egyetemen legyen Szlovák tanszék, és szlovák nyelvű tudománytörténeti tanszék. 8. Ahol a szlovákok tömegesen laknak, ott úgy kell kialakítani a választókerületeket, 52 МММ. T. Gy. — Szekerka J. hagy. — Szekerka János levelezése: Kerepecky András levele Szekerka Jánosnak 1937. február 28. Kerepecky András levele Szekerka Jánosnak 1937. március 11. 340