A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

Tótkomlóson (23,0%), 23 fő Szarvason (11,0%), 18 fő Pitvaroson, (8,8%), 8-8 fő Mezőberényen, ill. Nagybánhegyesen (3,9—3,9%), 9 fő Csanádalbertin (4,4%), 4-4 fő Nagylakon ül. Medgyesegyházán (1,95%—1,95%) l-l fő Csanádpalotán, Ottlakán, Pusztaottlakán, Ambrózfalván, Mezőkovácsházán, Csabacsűdön, Kassán született. Őket a kérdéses időben az illető megyékben találjuk vagy élénk kapcsolatot tartanak a megye községeiben élő egyes személyekkel. Amint látjuk, igen pontosan vezették a nyilvántartást a rendőrség, ill. csendőrség illetékes emberei. Megjegyzéseik és minősítéseik is jellemzőek. A legtöbbet és leginkább a nemzetiségi aktivistákkal, illetve a kommunista személyekkel foglalkoztak, hiszen ezeket a társadalmi rendre káros hatású, veszélyes egyénnek fogták fel. A nyilvántartott személyek zömmel nemzetiségi településekről valók, s ott is tevékenykedtek. Ezek a települések mezőgazdasági jellegűek, így természetes, hogy napszámos és földmunkás, valamint földműves rovatban találjuk többségüket. Vallásfelekezeti szempontból alig van az evangélikusokon kívül néhány római katholikus, ill. egy baptista. A vallásos meggyőződést már nem kell mindenki esetében természetesnek tartanunk. Az előzőekben felsoroltak az államrendészeti hatóságok látásmódját, nézőpontját tükrözik. Milyen lehetett a közigazgatási hatóságok, elöljáróságok viszonyulása e kérdésekhez? Erre is találhatunk példát Chován Károly, a Csanád megyei Nagybánhegyes nagyközség főjegyzője 1920-ban részletező feljegyzésében. Kizárólag a kommunista tanok terjedését és ezektől való hatósági félelem kérdéskörét taglalja. A háromoldalas fogalmazvány — amely a főszolgabírónak szólt — lebilincselő, igen hatásos érvelés amellett, hogy a paraszti, földművelő tömegek nyugtalansága még nem jelent kommunizmust vagy bolsevizmust. „Legrosszabb esetben agrár-szocializmus, mégpedig nem is indokolatlan" — ez fejtegetéseinek végkövetkeztetése. írását kizárólag személyes, bizalmas természetűnek szánja és teljes egészében falusi tapasztalatokon nyugszik. Ezeket a tapasztalatokat olvasva egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy a főjegyző demokrata, illetőleg liberális beállítottságú. Tájékozottságát mutatja alábbi megjegyzése: „...már Marx is rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek agrár államban a kommunisztikus berendezkedés természetes akadályait képezik." Egyenesen sajnálkozását fejezi ki, amiért a forradalmakban közös gazdálkodás gyakorlati kipróbálására nem nyílt mód. Véleménye szerint azt is ki lehetett volna bírni, de legalább kézzel fogható tapasztalatok mutathatnák meg a kivitelezhetetlenség okait a mezőgazdaságban. Chován Károly szlovák származású, s olyan község főjegyzője, melynek lakossága 80%-ban szlovák anyanyelvű. Határozottan állítja, hogy falun, ahol persze a közállapotok korántsem rózsásak, mégsem lehet beszélni kommunizmusról. A nyugtalanság, a baj és az elégedetlenség szerinte nagyobb bármely városbeli gondnál. Ám ezt kommunizmusnak feltüntetni legtöbbször túlzott aggodalom a politikai és rendőri hatóságok részéről. Egy nagybirtokos szerint még ő is kommunista lenne, mert a földbirtok reformjával ért egyet. Ilyen szempontot követve lemásolhatná a népességösszeíró íveket — kivéve a viriliseket —, ha a kommunistákat kellene nyilvántartania. Határozott véleménye, hogy rendőri intézkedésekkel csak látszólagos rendet lehet tartani.

26 Hasonló beállítottságú az elöljáróság Tótkomlóson is. Itt még 1928-ban is kizárólag szlovák nyelven hozták tudomására — dobolás útján — a lakosságnak, amit ismerniük kellett. Az elöljárósági tagok, akik közül sok helybeli, nemzetiségi származású volt, nagyon jól ismerték az ott élő embereket. Úgy véljük, hogy magatartásuk 2415 26 BmL, Mezőkovácsházi járás főszolgabírójának iratai 3475/1920; sz. főjegyzői jelentés (1920. október 6.) lé2

° 334