A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

megegyezett Margitai József délszláv szakreferens véleményével: „Tudni kell, — írja — hogy a hazai kisebbségi nép legnagyobb része közt a haza mellékes, a magyar hazaszeretet csak színleges. A kisebbségi nép előtt első és legfőbb a rög, melyen lakik és a föld, melyet munkál s melyből él, de előtte nem fontos, hogy a rög és az a föld Magyarországban, Jugoszláviában, vagy bárhol fekszik. E mellett a röghöz és földhöz való ragaszkodás mellé sorakozik még fajhoz és nyelvhez való ragaszkodása."

27 Ezt a ragaszkodást kifejezni azonban csak a birtokos parasztság volt képes. Ezek közül is főként a kis- és középbirtokosok, valamint a módosabb bérlők esetében lehet megtalálni a hovatartozással való törődés körvonalait. Nézzük meg, milyen céljaik voltak a magyarországi szlovákoknak a két világháború között. Milyen bizonyítékai vannak egyáltalán a nemzetiségi mozgalomnak? Egy mindenesetre már bizonyítást nyert: a nyelvhasználat, valamint a kulturális egyesület létrehozásának szándéka. Csepreghy László 1934-ben a nemzetiségek törekvéseit a következő csoportokra osztja : 1. a nemzetiség anyanyelvének nyelvhasználati jogai, 2. a nemzetiség iskolafelállítási és fenntartási joga, 3. a nemzetiség vallásszabadságának biztosítása, 4. a nemzetiség érvényesülésének joga a társadalomban és a politikai életben.

28 Ha elfogadjuk Csepreghy véleményét, hozzá kell tennünk, hogy a vallásszabadság gyakorlata sokszor a nemzetiségi iskola ügye elé került. Valószínű, hogy a felsorolás nem minden nemzetiségre érvényes. A szlovákok esetében nagy vonalakban ez a sorrend helyes. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy voltak a szlovákoknak olyan törekvéseik is, amelyek a társadalmi, politikai szervezet kereteit is megcélozták. Főként akkor igaz ez, ha látjuk, amikor egy tervezett akció a hatóságok miatt más irányt vesz, és egyre inkább a 4. pontot is meghaladó politikai — érdekképviseleti szervezet létrehozásának gondolata vetődik fel. Tótkomlóson 1925-ben, az újonnan felépített polgári iskola nyelvhasználatát illetően akadtak gondok. A tótkomlósiak igen nagy áldozatot hoztak, hogy az iskola felépüljön. Bíztak abban, amit a törvény betűi biztosítottak. Ám csak látszatra. Ugyanis a nyelvhasználatot nem ők állapíthatták meg — mivel az állam önmagának tartotta fenn e jogot. Ez arra késztette a helybéli lakosságot, hogy három évig bojkottálja az iskolába való beiratkozást. így a tanulók túlnyomó többsége a környékbeli településekről verbuválódott.

29 Ez még nem eredményezte a politikai szervezet létrehozását, de a fokozottabb ellenállást igen. 1922ben nemzetiségi mozgalmat még nem észleltek a hatóságok, de már akkor is nagy megütközést keltett a szülőkben, hogy gyermekeiket az iskolában, vizsga alkalmával magyarul kérdezték és ugyanígy várták el a választ. Azt állapították meg róluk, hogy ,,a tót nemzeti irányzat a lakosság egy részénél még megvan". Nem lehet ezt elmondani Szarvas, Mezőberény esetében. Mezőberényben a nyelvhasználat tekintetében észlelt önérzetesség „rugóit" a Békéscsabával való szorosabb kapcsolatban látjuk, bár Békéscsabán sem észlelnek a hatóságok „pánszláv" mozgalmat.

30 A „... forradalmi jelszavak, valamint a békeszerződésekben a nemzeti kisebbségekre vonatkozólag foglalt határozmányok hatása alatt a régi szokásokba való belenyugvást bizonyos fokozottabb igények váltották fel, főleg az iskolák tanítási nyelve tekintetében." Tehát az egyházat és az iskolát tartották a nemzetiségi mozgalmak 27 Idézi Bellér Béla 1977. 316. 28 Csepreghy László 1934. 189. 29 G. Vass István 1980. 83. 30 BmL, Békés vármegye főispánjának iratai 684/1922. 335