A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

használjuk Sveton, Ján munkáját, mivel számadatai megegyeznek a magyar statisztikák végső — korrigált — adataival.

4 Ezeket használta és egyértelműen elfogadta az 1930-as évre vonatkozóan G. Vass István munkájában.

5 Az 1922-ben született memorandum meghökkentő adatokat hoz:

6 mintegy 300 000 főre teszi a Magyarországon élő szlovákok számát. Ez az 1920-as 141 918-hoz képest — még a korrigált +12 000 főt is beleértve — igen magas eltérés. Részben abból adódik, hogy nem a legfrissebb adatokat veszik alapul, hanem az 1902. évi (Balogh: Népfajok Magyarországon), illetve 1913-as statisztikai közléseket. így aztán csak a békési, csanádi szlovákokat legalább 100 000 főben állapítják meg. Ebben még akkor is kételkednünk kell, ha nem fogadjuk el a magyar statisztikai eredményeket sem. Erre azonban semmi okunk, hiszen a magyar népességösszeírások 1910-ben a két tárgyalt megyére 79 052 fő szlovák lakosságot számlálnak, 1920-ban pedig 64 939 főt. Tehát az 1910-es adatokhoz képest a 20 ezer fős túlbecslés, valamint az 1920-as adatokhoz képest a 35 ezres különbség, a durván becsült 100 000-hez viszonyítva elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan, hiszen semmiképp nem lehet a megváltozott körülmények között a szlovák népesség növekedésére számítani. Legalábbis ilyen mértékűre nem. Pedig volt példa erre is: Csanád—Arad—Torontál k. e. e. vármegye területén 1920-hoz képest 1930-ra 271 fővel több a szlovák lakosság, ami 2,2% növekedést jelentett. Ezzel szemben Békés megyében ez időszak alatt 14 384 fős szlovák népességcsökkenésről van szó, ami 21,5 %-os apadást jelent. 1930-ban Békés vármegye szlováksága 42 760 főre tehető, míg Csanád vármegyéé 12 852 főre, így számuk együttesen 55 612 fő. 1941-ben e területek szlováksága már csupán 47 586 főt számlál, tehát az 1910-es állapotokhoz képest 31 466 fő, az 1920-ast figyelembe véve pedig 17 353 fő a szlovákok csökkenése.

7 A Hrdlicka és Hrabovszky fogalmazta memorandum első csoportnak — lélekszáma miatt — a békésieket tartotta. Ide sorolva minden külön magyarázat nélkül a Csanád—Arad—Torontál vármegyében lakókat, sőt az elenyésző létszámú csongrádi diaszpórát is. Békéscsabán 10 ezer fővel többet írnak, mint a statisztikák, Szarvason 15 ezer fővel. Még Tótkomlós esetében is eltér a becslésük 2 ezer fővel. Természetesen felülbecsülték. Nincs ez másként akkor sem, amikor felsorolják egymás után Mezőberény, Pitvaros, Nagy bánhegyes, Kondoros, Medgyesegyháza településeket, s összesítő adatait látva (23 000 fő) 10 ezer fővel többet becsültek. A Csongrádba is átnyúló diaszpórát pedig 8000 főre teszik, ami képtelenség, ismerve a többi adatforrást. Maga Sveton, Ján, aki ezen a téren mélyreható kutatást végzett, sem alakít ki ilyen torz képet. Ugyanis minden egyes települést felsorol, ahol akár 1 vagy csak néhány szlovák élt. Ezek alapján van összehasonlítási lehetőségünk, s kiderül, hogy több mint 4 ezer fővel túlbecsülték a valós létszámot. Ugyancsak a Sveton és a magyar statisztikák által is használt adatokat fogadja el Kvasz György és Dorkovic Mihály röpiratában, ezek alapján követelnek több jogot.

8 Nem próbálnak 100 000 feletti létszámról beszélni, amikor a valós 55 000 körül volt. Ám 1932-re ők is 71 000 főt becsülnek, személyes tapasztalataikra alapozva. A magyarországi szlovákságot 1932-ben 200 000 körülire becsülték. Véleményünk szerint ezt a hibát követik el ők is, mint a memorandumkészítők. Az igen negatívan megváltozott demográfiai körülmények ellenére is állandó növekedésre számítottak. 4 Sveton, Ján 1942. 162—165. 5 G. Vass István 1980. 82. p. In: Közös út, Közös sors, Spolocny osud, spoliéná cesta 1980. Bp. 186. 6 Hrdlicka, L., 1945. 36—37. 46—47. 7 Az 1941. évi népszámlálás 4. In: Történeti Statisztikai... Bp. 1979. 33. 8 Kvas, Juraj 1932. 330