A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

másrészt, mert politikai ellenfelükkel szemben a fizikai terrort sugallja. Mindkettő idegen volt a Kisgazdapárt vezetőinek addigi politikájától. Nem is találunk több ehhez hasonló rágalmazó cikket a párt sajtójában, illetve vezetőinek nyilatkozataiban. A tárgyalt cikk által megfogalmazottakat is helyesbítették a következő héten megjelenő ,,Kik a veszedelmesek az országra?" című cikkben. Itt már politikai érveket helyeznek szembe a szociáldemokrata és kommunista tervekkel. Veszélyesnek tartották a szociáldemokratákat, mert ők is „egyoldalú osztály érdekeket képviselnek, a munkások érdekét, s ami az ő programjuk szerint jó lehet a munkásoknak — nem kellhet esetleg a kisgazdáknak, aminthogy sem a magántulajdon eltörlése, sem a termelés államosítása nem olyan végcélok, amelyeknek igája alá hajthatnák a fejüket a kisgazdák..." A szociáldemokrata párt által hirdetett elvek alapján úgy látták, hogy a szocialista államban a kis- és középparasztok „ki volnának szolgáltatva a munkásönkénynek s munkájuk gyümölcsét annyira sem élvezhetnék mint a jobbágyuralom alatt". Ennél veszedelmesebbnek tartották a kommunisták törekvéseit és ezt — érdekes módon — csak azzal indokolták, hogy azok „politikai jogfosztottsággal akarják sújtani a kisgazdákat, csak azért, mert ezek nem a gyárak és műhelyek proletárjai". A kommunistáknál is veszélyesebbeknek tartották azonban azokat, „akik nem tudnak felmagasztosulni a kommunista elmélet tudományos magaslatáig, hanem abból csak azt szedik ki, ami a másé, azt vegyék el erőszakkal maguknak s ezen az alapon rabolnak és fosztogatnak". Mindezen törekvések ellen kisgazdáknak politikai szervezkedéssel kell védekezni — hangsúlyozták a cikk végén.

13 Az előző cikkel szemben tehát itt különbséget tettek a kommunisták és a magántulajdon ellen rabolva fellépők között, és csak politikai eszközökkel kívánnak küzdeni a munkáspártok ellen. Ez visszatérést jelentett a párt e kérdésben vallott előző módszereihez. Minden esetben az állapítható meg, hogy e kisgazdapárti vádak alapja elsősorban a MKP és az SZDP hibás agrárpolitikájában található. Ezek „balos" túlzásaik miatt alkalmat adtak az ilyen félelmek és vélemények megszületéséhez.

14 Mindez hallatlanul megnehezítette a kis- és középparasztság pártjának a munkáspártokhoz való közeledését, a velük való együttműködést, a földbirtokosok és a tőkések elleni egységes fellépést. Ugyanakkor a Kisgazdapárt vezetőinek és tömegeinek kispolgári ideológiája szintén jelentősen akadályozta a munkáspártok politikájának megértését. A szervezeti élet fejlődése, ellentétekkel Emlékezzünk, az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakulását bejelentő kiáltvány arra szólította fel szervezeteiket, hogy „az országban mindenütt fogjanak kezet és egyesüljenek az eddigi Kisgazdapártok és Földmívespártok". Ugyanakkor a két párt központja továbbra is megmarad : a pártkiadványokat, a sajtót, a szervezkedést — ha bizonyos összehangolás megfigyelhető is — lényegében külön-külön csinálják. Ez a párt szövetségen belüli önállóság megtartását jelentette. Jól megfigyelhető ez az egyesült párt szervezeti életének alakulásánál. A vidéki kisgazdapárti és földmívespárti szervezetek egyesüléséről nem közölt híreket a pártok sajtója. A további pártszervezést is külön végezték és regisztrálták a saját lapjukban. Ezért azt mi is külön vizsgáljuk. " A Kisgazda, 1919. I. 19. 3. 14 Mérei Gyula 1969. 118. 311