A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Horváth Ferenc: A Tisza-vidék újkőkori településrendszerének és háztípusainak áttekintése

ház másik típusa viszonylag mélyebb alapárokba állított, majd földdel visszadöngölt, függőleges tartóoszlopokra épült szerkezet. Az oszlopok itt valószínűen távolabb álltak egymástól, és a belső térben három oszlopsor tartotta a nyeregtetőt (Öcsöd).

92 Ez a típus a szakáiháti időszakban jelenik meg először a Tisza-vidéken és valószínűen a Vonaldíszes kultúrából származtatható.

93 Az alapozási árokkal készült fal azonban önmagában nem tekinthető közép-európai jellegzetességnek, hiszen Macedonia korai és a Balkán középső neolitikumától kezdve, ismert, és Gomolaván is a Tiszai kultúrával párhuzamos I a-b fázisban lép föl.

94 A falépítés másik technikája is gyakori a telepeken, amikor a függőleges oszlopoknak szögletes vagy kerek gödröt ásnak s a földdel visszadöngölt oszlopokat sövényfonattal kötik össze (Kökénydomb, Gorzsa stb.).

95 Ez Gomolaván is együtt fordul elő az alapárkos szerkezettel a Vinca-C-időszakban, bár úgy látszik, itt az alapárkos házak valamivel későbbiek (II. építési fázis).

96 Nem sok adatot ismerünk a házak elhelyezkedésére a településeken belül. A feltárt részletek arra utalnak, hogy a házak szorosan egymás mellett, sorban álltak.

97 Lehetséges, hogy az Öcsödön megfigyelt elrendezés a többi korai tiszai településre is jellemző volt.

98 Teljesen eltérő a településforma az északi Tisza-vidéken, ahol sem a teli-település, sem a déli területeken általános háztípusok nem találhatók meg. A kultúra közép és felső Tisza-vidéki jellemzőit összefoglalva Korek J. a fenntartásokkal kezelendő lakógödrökön kívül csupán néhány beásott oszlopszerkezetes házat ismertet. Az eltérések okát az alaplakosság eltérő gazdálkodási rendszerében látja.

99 A teli-telepek egyrészén a tiszai kultúra fejlődése a korai időszaktól töretlenül folytatódik a klasszikus időszak végéig (Hódmezővásárhely—Kökénydomb, Szegvár— Tűzköves, Öcsöd, Vésztő). A többi teli településen azonban ettől eltérő a fejlődés menete. A tiszai településterület Dk-i peremén ezzel egyidejűleg tűnik fel a Gorzsacsoport (Gorzsa D-fázis, Lebő, Csóka), a Békés megyei tellek pedig Vésztő kivételével nem is érik meg ezt az időszakot (Battonya-Parázs tanya, Battonya Gödrösök s talán Békés—Povád és Szeghalom—Kovácshalom is ide tartozik). A Tiszántúl keleti részén, a Körösök és a Berettyó völgyében ekkor jelenik meg a Herpályi kultúra, a FelsőTisza-vidéken a Csőszhalmi csoport, a Duna—Tisza közi gödöllői dombvidéken pedig a Lengyeli kultúra. Az a néhány teli-település tehát, amelyen a „klasszikus" időszakban még folytatódik az élet, a Körös és a Maros—Körös közötti Tisza-szakasz mentén szinte szigetszerűen körbezártan maradt fenn, döntően új — a Lengyeli kultúra, vagy azzal rokon népcsoportok befolyása alatt létrejött — környezetben. A szóban forgó néhány teli-település végső, klasszikus településfázisának időszaka nem is párhuzamosítható teljességgel sem a Csőszhalom, sem a Herpályi, sem a Gorzsacsoport időszakával, csakhamar kivétel nélkül vastag égett rétegek jelzik pusztulásukat, s egyben a Tiszai kultúra végét is a Tisza-vidék nagyrészén. A kultúra mindössze néhány településen él tovább, a késő tiszai Gorzsa-csoportban (Gorzsa—C, Lebő—Alsóhalom, Deszk—Ordos).

100 92 Raczky, P. 1985. 105., 1987. 72. 93 Lásd a 43, 73—74. jegyzeteket és Raczky, P. 1987. 72. 94 Rhomiopoulou, K—

Ridley, К. 1974. 351—360., Gimbutas, M. 1974/a. 41—43., Brukner, B. 1980. 5—55., 1982. 145., Abb. 7—8. 95 A szerző ásatásai. Közöletlen., Horváth, F. 1987. 38—39. 96 Bruckner, В. 1982. 144, Abb. 6—7. 97 Banner J. 1931. Fig. 5., Hegedűs К. 1977. 15., Raczky et al. 1985. Pl. 10. 98 Lásd a 82. jegyzetet. 99 Kôrek J. 1986. 45—59. 100 Horváth, F. 1982. 220., 1985. 93. 30