A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Varga László: Anarchista deklaráció Magyarországon

Reclus művének második kiadását a testvéri község budapesti csoportja 1911ben, a mozgalom visszaesése idején adta közre, feltehetőleg ellensúlyozandó a szindikahstáknak az előző évben, Szabó Ervin támogatása következtében megnövekedett eszmei megerősödését. A harmadik kiadásra a proletárdiktatúra idején került sor, midőn Krausz Károly újra kiadhatta a Társadalmi Forradalmat, a 3. számban szervezkedési útmutatót közölt, s a 4.-ben 1919. május 19-én már hirdeti is Reclus brossúráját. A harmadik kiadás függelékeként jelent meg A magyarországi anarkisták világszemléletének összefoglalása, a tüzet 30—32. oldalán. Szövege kétségtelenül a proletárdiktatúra első hetemen íogalmazódott meg, hiszen az 1. pont már múlt időben szól a kapitalista társadalmi rendről. Az egész kiadvány előszavában — most már a budapesti anarkista csoport aláírással — éppen ezzel a lorradalom utáni helyzettel indokolják a brossura újrakiadását: „Mert ez a jövő társadalmi rend alaprajzát tartalmazza, és tanít bennünket arra, hogy miként kell a jövő rendet felépíteni, nehogy valami kaszárnyaiélét építsük fel, amelyben az emberek milliói robotolnak, és a szabadságnak nincs otthona; hanem a szabadság magasztos katedráját (sic!), amelyben a szabad gondolat, a szabad munka, a szabad ember honol" Az anarchisták és marxisták egyaránt a kommunista társadalom létrehozásáért küzdenek, végcéljuk az ember teljes telszabadítása. Amíg azonban a marxisták ebben a folyamatban az államot, mint erőszakszervezetet, de legalábbis mint a dolgok igazgatását ellátó szervezetet fel kívánják használni, az anarchisták ezt elvetik. Nézetük szerint a magántulajdon felszámolása, a kizsákmányolás ezen alapuló formáinak megszüntetése nem eredményezi automatikusan a szabadság birodalmának eljövetelét. Nézetük szerint ehhez mindeníéle uralmat, sőt tekintélyt is meg kell szüntetni, fel kell számolni. Hogy mit állítana az anarchia a tekintély-elvű, a dolgok igazgatását végző szervezet helyébe, arról Reclus — Engelsnek A tekintélyről

8 szóló írásával tehetségesen polemizálva — a következőket mondatja egy óceánjáró hajó kapitányával: ,,... én a hajón csaknem felesleges vagyok. A kormányos a hajót a rendes menetben tartja, néhány perc múlva utána egy másik jön, azután ismét egy másik, s így az előírt szabályok szerint folytatjuk az én közbejöttem nélkül az utunkat. Lenn a fűtők és gépészek dolgoznak az én tanácsom nélkül. És az árbocőrök épp úgy, mint a matrózok tudják, mily feladatot kell teljesíteniük; nekem csakis alkalmilag kell munkám egy kis részét az övékével — mely az enyémnél sokkal fárasztóbb, de rosszabbul fizetett — egyeztetnem (...) Mindannyian szövetségesek vagyunk, mi és a matrózok, az én barátaim, hasonlólag önök utazók, mert önök miatt hasítjuk a hullámokat, és veszély esetén számítunk önökre, hogy testvérhez illően segítésgünkre lesznek. Művünk közös és egymással szolidaritásban állunk."

9 A Reclus-től idézett gondolat — a szolidaritás, mint társadalomszervező erő — A magyarországi anarkisták világszemléletének összefoglalásában is jelentős helyet foglal el (4., 7., 9.). A kölcsönös segítségnek az emberi társadalmakban is működő kropotkini elve bukkan itt elő, amely a deklaráció szerint az egyén szabad fejlődésével is összhangba hozandó (4.). Úgy ítéljük meg, hogy ebben az alig kifejtett formában inkább az individualizmus, mint a kollektivizmus elve hatja át az egyes pontokat. A jövő 8 „De sehol sem oly nyilvánvaló a tekintélynek, mégpedig a parancsoló tekintélynek szükségesssége, mint a nyílt tengeren úszó hajón. A veszély pillanatában ott mindenkinek az élete attól függ hogy alávetik-e magukat azonnal és föltétlenül egyetlen egyén akaratának." Engels: A tekintélyről. In.: Marx—Engels—Lenin 1970. 129. 9 Reclus Elisée: Az anarkia. Bp. (1919) Budapesti Anarkista Csoport, 23—24. Függelékben: A magyarországi anarkisták világszemléletének összefoglalása. 30—32. 303