A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Varga László: Anarchista deklaráció Magyarországon

társadalmát nem hatalmi-politikai eszközökkel, hanem morális tökéletesedéssel véli a dokumentum kifejleszthetőnek, s ennek eszköze az agitáció, a nevelés, a. felvilágosítás. A proletárállamtól csupán ennek a lehetőségnek a biztosítását kívánja a deklaráció (5.). A nevelés segítségével véli leküzdhetőnek az ember természetétől idegen elemek ember feletti uralmát, a külső kényszerítő erőket: a tőkét, valamint a felépítményi elemeket: az államot, egyházat, erkölcsöt, utóbbit annak korabeli állapotában (6., 8., 9.). A 3. pont jelzi, hogy az összefoglalás készítőinek úgy kellett elveiket megfogalmazni, hogy azok ne kerüljenek a végcéllal ellentétbe, ne korlátozzák mozgalmuk szabadságát.

10 Az itt közreadott dokumentum mégis programnak tekinthető, méghozzá egy olyan anarchista programnak, amelynek kialakítását hosszú ideig tartó szervezkedés, agitáció, valóságos mozgalmi tevékenység előzte meg az elnyomatás többé-kevésbé súlyos éveiben. Ismeretesek korábbi program jellegű írások a dokumentum feltételezett szerzőjétől, de mindenképpen : szellemi atyjától, Krausz Károlytól,

11 ám jelentőségét nem a szerző személye adja, hanem az, hogy a proletárdiktatúra körülményei között fogalmazták, s mint ilyen, ritkaságszámba megy az anarchista mozgalom dokumentumai között. Magáról az anarchizmusról szólva azzal zárjuk az igen vázlatos tájékoztatást, hogy bebizonyosodott : időszerűségét a mai napig el nem veszítette. Ezt nem csupán a szovjet-oroszországi és spanyolországi polgárháború, az 1968-as franciaországi események jelezték, hanem időről időre a különböző önigazgatási törekvések megnyilvánulásai is. Ez utóbbiak talán kevéssé látványosak, de nem lényegtelenek abban a korszakban, amely még sokáig nem mondható a szabadság birodalmának, ahol és amikor az állam elidegenüléséről vitatkozni lehet ugyan, de magát a tényt, és elnyomorító következményeit kétségbe vonni aligha lehetséges. Az anarchia akkor lesz „időszerűtlen", ha ,,Á régi polgári társadalom s a vele járó osztályellentétek helyébe olyan társulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele."

12 A magyarországi anarchisták világszemléletének összefoglalása 1. A kapitalista társadalmi rend a munka kizsákmányolásán alapult, fennmaradása csak a tőkés kizsákmányolóknak, valamint ezek csatlósainak volt érdeke. Az emberi együttélés mai formája : az állam még fokozta a már úgyis nagy vagyonkülönbségeket, militarizmusa és igazságszolgáltatása pedig a proletárok legjobbjainak és legönállóbbjainak életét vette el. 10 Az anarchizmus rendszerezését és tipizálását elvégezte Bozóki András 1986. 11 Krausz Károly tartotta az 1909. évi anarchista kongresszus főreferáturnát, kidolgozott egy részletes szervezeti szabályzatot is. L. : Jemnitz János: Az anarcho-szindikalizmus Magyarországon 1914 előtt. Párttörténeti Közlemények, 1961. Krausz Károly személyéről írt Gallovich Károly: Budapest anarchistái. Magyar Figyelő, 1915. 360—364., Kassák Lajos: Egy ember élete — Önéletrajz 1—3. Bp. én. Dante, 155—159. 12 Marx: A Kommunista Párt kiáltványa. Bp. 1965. 70., A marxi és bakunyini nézetek összevetését 1. : Tóth László 1988. 304