A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Varga László: Anarchista deklaráció Magyarországon

forduló magyar progressziója sajátosságaként közismert, és elsősorban a Társadalomtudományi Társasághoz és a Huszadik Század című folyóirat köréhez kapcsolódott, ugyanakkor a munkásmozgalomban a szociáldemokrata parlamentarizmus, a választójogi küzdelmet egyoldalúan előtérbe helyező pártvezetés kritikájaként jelentkezett. Az ausztriai és németországi centrizmus és revizionizmus alternatíváit sokan keresték a franciaországi munkásmozgalomban, az itteni anarchista és anarchoszindikahsta törekvésekben. A századelőn e mozgalom legnagyobb tisztelettel övezett alakja volt — Louise Michellel együtt — a szintén kommünár Elisée Reclus (1830— 1905). Mindketten anarchistának vallották magukat, ám hazánkban az utóbbit elsősorban földrajztudósként ismerték. Mint Lóczy Lajos írta: „... nem tartozott a céhbeli tudósok közé, mert sem önálló kutatások, sem felfedező utazások nem fűződtek a nevéhez. A földrajz népszerű irodalmában azonban az ő tolla felülmúlt mindent, amit eddig a földről írtak."

3 Másik korabeli méltatója egyszerű botlásként említi a Kommünért vívott fegyveres harcát.

4 Mindenesetre „1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia kültagjának választotta meg — s alighanem ő volt ennek az akkor éppenséggel nem harsányan haladó intézménynek az egyetlen anarchista tagja!"

5 1892-től iJelgiumban élt, s az anarchizmus népszerűsítésével is foglalkozott. Egy brüsszeli előadása, Az anarchia három ízben is megjelent magyarul. Az első kiadás bevezetéseként a szerzőnek a magyar kiadóhoz intézett, 1902. márciusában keltezett levele szolgált. A hozzá fűzött (sajtóhibás évszámmal közölt) jegyzet szerint a magyar kiadást Reclus nem érhette meg, 1905 nyarán meghalt. Vajon kinek írhatta az említett levelet a szerző? Ki volt Reclus magyar kiadója, esetleg fordítója? Tudjuk, hogy — többek között — tisztelője volt a francia tudósnak Batthyány Ervin, Leopold Lajos, Szabó Ervin, de Reclus elvtársát mégis inkább Krausz Károly (1855—1930) személyében véljük megtalálni. Krausz munkatársa volt egy ideig Schmitt Jenő Henrik Állam nélkül című folyóiratának

6

, majd 1907-ben Batthyány Ervin és Nadler Herbert eredetileg Szombathelyen kiadott és Bögötén szerkesztett, Társadalmi Forradalom című lapját vette át, újabb lendületet biztosítva az MSZDP elleni ellenzéki küzdelemnek.

7 Az általa elsőként jegyzett 11. számban hirdetik először, 1907. június 28-án, Reclus írását. Az utolsó szám, amelyben még ezt a kiadást ajánlják, 1908. augusztus 28-i keltezéssel jelent meg. Magának Reclus-пек a neve az I. évfolyam 15. számában, Paál Máté: A szociáldemokrácia és a hadsereg című cikkében szerepel először a lapban. A II. évfolyam 1. számában kétsoros idézetet, a 6. számban Miért vagyunk anarchisták? címmel hoszszabb írást közölnek tőle. 3 Lóczy Lajos: Reclus Elisée kültag emlékezete=Emlékbeszédek a Magyar Tudományos Akadémia tagjai felett. Bp. 1908. XIII. kötet 2. 4 Lasz Samu Dr: Elisée Reclus. Különlenyomat Hankó Vilmos dr. „Universum"-ának IV. kötetéből, Bp. 1908. 5. 5 Bajomi Lázár Endre: Reclus és a magyarok. Élet és Tudomány, 1975. 50. szám 2387. 6 Az Állam nélkül első számában (1897. január l-jén) a szerkesztőségi vezércikk után következő Harczi riadó с írást Krausz Károly jegyezte. A kapcsolatok megszakadásáról Schmitt nyílt levele számol be az 1899. évi márciusi számban. Elsősorban az 1898. évi sajtóperrel kapcsolatos óvatosságát veti Krausz szemére a Sendula Sándorhoz írott levélben. 7 „Megkaptam a Társadalmi Forradalom első pesti számát. Krausz Károly! Teringettét! kemény diót fognak kapni a Dezsők és Károlyok." — írta Vágó Béla Szabó Ervinnek 1907. július 15-én. — Szabó Ervin levelezése. Szerkesztette Litván György és Szűcs László. II. Bp. 1977. 535. — A Társadalmi Forradalom (1907—1911) repertóriuma Varga László szerkesztésében, Bozóki András és Varga László bevezető tanulmányával az ELTE Szociológiai Intézete és a FSZEK kiadásában megjelenés előtt áll. 302