A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Varga László: Anarchista deklaráció Magyarországon

Anarchista deklaráció Magyarországon VARGA LÁSZLÓ (Szeged, 600. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) Az anarchia — uralomnélküliség — eszméje egyike azon gondolatoknak, amelyek sohasem tűntek el az osztálytársadalomban élő emberiség tudatából, egyike a legszebb, legvonzóbb és egyben legrégibb utópiáknak. Az anarchizmus végcélját szinte minden konzekvens humanista ideológia megfogalmazta, önálló mozgalommá a modern proletariátus megjelenésével válhatott. A különböző' szocialista irányzatok úgy viszonyultak — és viszonyulnak — hozzá, mint a tőkés gazdasági-társadalmi alakulat apologétái a szocialista eszmékhez: kivihetetlenségét bizonyították, megkérdőjelezték időszerűségét, s több ízben meghaladottá nyilvánították.

1 Magyarországon 1881—1884 között a radikális szocialisták mozgalma, ezt követően az 1890-es évek második felében a Várkonyi-féle független szocialisták vallották az anarchia eszméjének egy-egy változatát. A 20. század elején újabb fellendülés következett, az anarchisták és anarchoszindikalisták 1907 és 1911 között lapot adtak ki, összejöveteleik munkát adtak a besúgóknak, a rendőrségnek, bosszúságot okoztak a szociáldemokrata pártvezetőségnek. A forradalmi apály őket sem hagyta érintetlenül, ám annak ellenére, hogy aktíváik egy része az antimilitarista mozgalom révén a kommunista párthoz kapcsolódott, 1919 tavaszán képesek voltak a lehetőséget kihasználva újra szervezkedni és lapjukat kiadni. Az anarchista eszmék hatása az említett négy periódusnál és körnél jóval szélesebb volt, mozgalomként azonban csak ezeket tartjuk számon.

2 A magyarországi anarchisták, hasonlóan a munkásmozgalom többi irányzatához, nem nélkülözhették és nem is nélkülözték a nemzetközi kapcsolatokat. Az első, 1881—1884-es periódusban az ausztriai és németországi anarchistákkal, illetve olaszokkal tartottak kapcsolatot, bár kitekintésük volt az oroszországi forradalmi mozgalomra is. A Várkonyi—Schmitt-féle ideális anarchizmus monarchiabeli és magyarországi jelenségként is tájékozódott a tolsztojanizmus felé, a század eleji anarchisták elsősorban a Germánián túl Európára tekintettek. Ez az orientáció a század1 A marxizmus klasszikusainak anarchizmussal kapcsolatos írásait 1. Marx—Engels—Lenin 1970. 1929-ben Molnár Erik „Anarchizmus és marxizmus с írásában kijelentette, hogy a marxizmus „az osztályharcban gyakorlati jelentőségét elveszítette", ezért „a marxizmus az anarchizmus történeti szerepét tárgyilagosan megítélheti, és a most is időszerű kritika fenntartásával értékelheti." {Molnár Erik 1969. 50. Újabb keletű vitairat, amely régi vádakat melegített fel: Jacques Duclos 1968. 2 Bozóki András 1985., SükösdMiklós 1985., valamint Varró István: A magyarországi anarchizmus kezdetei. Tudományos diákköri pályamunka a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszéke kézirattárában, Szeged, 1984., továbbá Bozóki András—Sükösd Mihály 1988. adnak áttekintést és a jegyzetanyagban irodalmat. 301